Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)
Révész Imrétől: A földesúri jog szerepe a magyarországi ellenreformáció szolgálatában
A földesúri jog szerepe a magyarországi ellenreformáció szolgálatában. (Vázlat.) I. Az ellenreformáció. Az ellenreformáció történeti ténye tipikus jelentkezése annak, hogy mint képesek összeszövődni a vallási és egyházi érdekek a politikaiakkal és társadalmiakkal és hogy mekkora erőkifejtés telhetik ki, a kulturának mekkora föllendülése, irányváltoztatása, esetleg aláhanyatlása, visszafejlődése származhatok ebből a szövetkezésből. Az az évszázad, amelyet az ellenreformáció korának nevezhetünk, — a XV 7!. század közepétől a XVII. századközepéig terjedő időszak,— két nagy politikai irányzatot jelent a keresztyén Európa történetében. A spanyol-osztrák Habsburgok világhatalmi törekvése az egyik, a másik pedig a francia királyi és állami abszolutizmus megteremtésének szándéka. Emez, mint ifjabb erő, nemcsak a benső megalapozásban ér el nagyobb sikereket, hanem hovatovább a külpolitikában, az európai hegemónia birtokáért is fölveszi a harcot amazzal. Az ellenreformáció egész változatos, véres színjátékához — ideértve a harminc éves háborút is — ennek a két világpolitikai eszmének és erőnek a birkózása adja meg a hátteret, szolgáltatja a cselekvések legerősebb rugóit. Az egész korszaknak valamennyi bonyodalma pedig onnan ered, hogy a vesztett területeit és lelkeit visszaszerezni igyekvő katholicizmus, a világuralmi igényeibe kétségbeesetten fogódzó pápaság e két életre-halálra küzdő politikai ellenfél mindegyikében természetes és kívánatos szövetségest talál a maga céljaira. Nyíltan azonban csak egyik mellé állhat a kettő közül. Igy esik, hogy a diplomácia változásai vagy eretnek=-szövetségbe kergetik őt magát is, vagy pedig legalább is abban a látványban részesitik, mint szövetkezik össze a „legkeresztyénibb" király állama eretnek hatalmakkal δ ellene s fegyvertársa, a Habsburg-császárság ellen. De bármilyen fonák helyzetekbe sodorta is sokszor az újjászülető katholicizmust szövetségese: az európai politika, annyi bizonyos, hogy ellenreformációs törekvéseiben a két egymással küzdő abszolút politikai irány külön-külön egyformán hathatós támogatója lett. Akár személyes vallási Theol. Szaklap X évf. H
