Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)

Könyvismertetés - Sebestyén Jenőtől: Dr. Vischer, Religion und sociales Leben bei den Naturvölker

157 Könyvismertetés. hánytorgatott „Urzustand" typikus példái gyanánt való feltüntetése és ily szempontból való vizsgálata. Érdekes külömben, hogy még magát Darwint és Hebert Spencert sem tudják a monogamia ellen felhozott érvek megnyugtatni, só't az előbbi épen a természetes féltékenység jelenségében is a monogamia melletti érvet vélt felfedezni. Mert a vadnépek erkölcsi féktelensége Darwin szerint is valószínűleg a degeneráció jelensége. És épen ez az, amit a ker. szociológusok is oly erősen hangsúlyoznak, hogy t. i. nemcsak evolúció van, hanem igen gyakran degeneráció is, mely az egész népet magával rántja és egy alacsonyabb fokra sülyeszti. Dr. Visscher szerint tehát nem hipothezisekkel lehet itt eredményre jutni, hanem az embernek mint psychikai lénynek a vizsgálata által. És épen ez az az alap, amelyen állva ő lehetetlennek tartja azt, hogy a nőközösség, általában a promiskuitas lett volna nemünk eredeti élettörvénye. Ő a régi keresztyén felfogást, tehát a monogamiát s vele a patriarchalis-theoriát, tehát a férfi superioritásának eredetiségét tartja helyesnek és Isten által rendelt egyedül természetes házassági formának. És ezt a tudomány eredményei sem cáfolják meg, sőt sokféleképen meg is erősitik. Rendkívül értékes része azután e munkának az a száz oldal, mely a vallásnak a családi életben játszó nagy szerepét és annak elsőrangú fontosságát tárgyalja. Mert nem hiába hangsúlyozza a szerző már az első kötetben, hogy a természeti népek az abszolút vallásos fázisban vannak. Tényleg a természeti ember egész élete, annak minden mozzanata vallásos eszméktől kapja irányítását. Annyira, hogy nemcsak egyéni, de társadalmi életének is minden mozzanata, minden formája vallásos világításban jelenik meg a primitiv ember tudatában s vallásának igen gyakran zsarnoki parancsai, igen gyakran zsarnoki kegyetlenséggel gyötrik az életét. Ebből a szempontból különösen nagyfontosságú lehet előttünk az u. n. ősök tisztelete, mert csakis ennek a segítségével érthetjük meg a vallásnak a társadalmi életre gyakorolt óriási befolyását a természeti népek életében. Az ősök tiszteletének, mint vallásos jelenségnek tanulmányozása már régóta foglalkoztatja a szociológusokat és a vallástörténészeket, akik aztán erre vonatkozó kutatásaikban többféle eredményre jutottak; némelyek szerint ugyanis az ősök tisztelete a félelemből származik, a vallás pedig az ősök tiszteletéből fejlődött ki lassankint. Ezen az alapon állanak az u. n. evolucionisták. Mások szerint ez nem lehet föltétlen igazság, mert hisz ez igen gyakran önállóan is jelentkezik a vallási élet egyéb formái mellett. Végül pedig vannak olyanok, akik az ősök tiszteletét magából a vallási életből vezetik le. Dr. Visscher igen helyesen az utóbbi felfogáshoz csatlakozik és az elsőt, az evolucionisták felfogását kemény bírálat tárgyává teszi, amikor pl. tagadja azt, hogy minden vallás eredete az ősök tiszteletében gyökereznék.