Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)

Könyvismertetés - Sebestyén Jenőtől: Dr. Vischer, Religion und sociales Leben bei den Naturvölker

156 Könyvismertetés. van a vallásnak a primitiv családok életében. Ebben a fejezetben kerül megvitatás tárgyává a természeti embernek halottaihoz való viszonya is, különösen pedig az ősök tiszteletének sokat vitatott és magyarázott kérdése; a félelem és vallás között való kapcsolat, amely után az ősök tisztelete eredetére vonatkozó rendkívül értékes fejtegetés következik, majd pedig kimutatása annak, hogy az ősök tiszteletének mily végtelen nagy szociális jelentősége van a természeti népek életében. Az V-ik fejezet cime: A vallás és a nagyobb szabású társadalmi közösségek. Ilyenek: 1. A totemizmus. 2 A politikai szervezkedés. 3. A vallás és a társadalom osztályozódása. A Vl-ik fejezet egészen a társasági kapcsolatokról, különösen pedig az u. n. egyesületi életről szól. Ilyenek pl. az u. n. nemi közösségek, a kor szerint való osztályozódások, a kasztrendszer és a titkos szövetségek. A VII-ik fejezet végül egészen az u. n. tofoí-jelenséget, annak formáit, lényegét, jelentőségét tárgyalja. Ily óriási és sokféle anyagnak kérdésről-kérdésre való ismertetésébe természetesen nem mehetünk bele. Csak két témával akarunk kivételt tenni, mert mindkettő elsőrangú probléma és igy figyelmünket különösen isleköti. Az egyik a család eredetére vonatkozik, a másik pedig az ősök tiszteletének eredetét, lényegét, társadalmi kihatásait tárgyalja széles alapon, igen érdekes fejtegetésben. Ugy látszik, hogy szerzőnek is ez volt a legkedvesebb témája. Nekünk is ez tetszik legjobban. A család eredetének problémája különösen napjainkban élénk megvitatás tárgya. Ezen a téren a keresztyén és nem keresztyén szociológusok a legélesebb ellentétben állanak egymással. Az előbbiek ugyanis védelmezik a monogam házasság prioritását és Istentől való rendeltségét, mig az utóbbiak (különösen pl. Mc. Lennan, Morgan, Lubbock stb.) szerint, akik már Epikurban megtalálták elődjüket, a mai monogamikus házassági forma csak hosszú fejlődés eredménye. Hisz az ősember ősállapotában szerintük monogám értelemben vett házasságról szó sem lehet, mert a társadalom eredete sem a családban hanem az u. n. hordában gyökerezik, amelyben nem monogamia, hanem a legdurvább polygamia és polyandria, szóval teljes nőközösség és promiscuitas uralkodott. Ezzel a felfogással azonban a ker. theologia eleitől fogva szemben állt. Plató, Aristoteles pedig e tekintetben megegyeznek Augusztinusszal, Aquinoi Tamással és Calvinnal is, akik közül ez utóbbi szerint igaz ugyan, hogy Isten nemzés utján akarta- szaporítani az emberiséget „sed non promiscuo co'ítu ut in brutis animalibus". Ennél a kérdésnél aztán ismét felemeli Dr. Visscher a szavát azok ellen, akik „az ősállapotra vonatkozó önkényes spekulációk alapján" akarják mai jelenségek magyarázatát megtalálni. Az u. n. ősállapot. ugyanis teljesen önkényes hipothezis, még inkább az az ausztraliaiaknak a sokat