Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)

Erdős József dr.-tól: A Jelenésekről való könyv

14 Dr. Erdős József. άηο '[, Χριοτον, ο ιιόρτνς η πιστός γ.αί ό άρχων των βασιλέων τϊς γης 1 5. V. ö. 2 2ο 3 1

2 14 2 ί

2); több genitivust halmoz egymás mellé ρ. Ο. αι'τύς πίεται t/. τον fnvov τον dvuov τον &εοΰ τον πεπερασμένου άκρατου έν τω 7ΐοτηρίω της όργης αιτον , . . 14 1

0; ν. ö. ν. 8. 19. 16 ι

9 18 3 ΐ4 stb.); héber kifejezések után indulva, új szólásmódokat alkot ρ. ο. &αιμάζειν οπίσω τινός (bámulva menni valaki után 13 3 v. ö. 1 Sám 13 7); προσ/.ννειν ενώπιον τινοα (leborulni valaki előtt 15 4 v. ö. Gen 23 1

2 ψ 86 9); πάσα γλώσσα (minden nép 5 9 7 9). Mindezt fontolóra véve végeredményül azt mondhatjuk, hogy az Apokalypsis szerzője a keleties előadásmód és egyszerűség mellett is, meglehetősen szem előtt tartja a görög syntaktikai szabályokat. A nála előforduló nyelvi egyenetlenségekhez hasonlókat találhatunk ugy a Septuagintában, mint a későbbi görög íróknál, ha szinte nem annyira lépten-nyomon, inint az Apokalypsisben. A későbbi keletű negyedik evangéliom stylusaután azonban úgy ismerjük az Apokalypsis szerzőjét, mint a görög nyelvben egészen jártas és gyakorlott tollú prózairót. Irodalom. Harenberg

, Erklärung der Offenbarung Johannis. Braunschweig, 1759. — Boltén

, Die neutestamentlichen Briefe nebst der Offenbarung Johannis. Altona, 1800—6. Winer

, De soloecismis, qui in Apoc. Joannea inesse dicuntur Exeg. Stud. 1827. I. 144 kk. Lücke, Versuch einer vollständigen Einleit. in d. Offenb. Joh. und in d. ges. apokalypt. Litteratur. Bonn, 1832. II. kiadás 1852. Ewald

, Comment. in Apoc. Joh. exeg. et crit. Lips., 1828. Gersdorf, Beiträge zur Specialcharakteristik der Ν. T. Schriftst. Leipz. 1816. Seyffahrt, Beitrag z. Specialcharakteristik d. Joh. Schriften bes. d. Evang. Leipz. 1823. A mű korrajzi vonatkozásai. Az Apokalypsis szerzője nem csupán a messze jövendőbe tekintve tárja fel az evangéliom és az Isten országa folytonos küzdelmeit és az azok után kivívandó tökéletes diadalt, hanem közelebbről megvilágítja korának és az abban élő hivő nemzedékeknek vallási, erkölcsi állapotát is. Az első látomás leírásának bevezetésében megnevezett hét kisázsiai gyülekezet tagjai gyakran részesültek már ugy Pál, mint Péter és János apostol hiterősitő, vigasztaló, állhatatosságra buzdító intelmeibeh, de az újabban közöttük felmerült sok rendbeli megpróbáltatás és kísértés közepett, szintén ugyancsak éhezték és szomjúhozták a prófétai szózatot és a Krisztus evangéliomát. Isten áldó kegyelme ajándékának tekintették tehát, hogy odaköltözött közibük János apostol, a proconsulatus székvárosába Efezusba. Körülötte kellett