Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)

Erdős József dr.-tól: A Jelenésekről való könyv

A Jelenésekről való könyv. 15 volna világolni, mint megannyi szövétneknek, a többi hat, nevezetesen Efezustól kissé északra, az egykori Jonia területén a smyrnaí, még feljebb északra a Mysiában levő pergamoni, aztán északkeletre Lydiában a thyatirai, sardesi, philadelphiai és végül Phrygiában a laodiceai gyülekezetnek is. Ámde ezeknek az előbb még messze tündöklő őrtornyoknak a ragyogása már csak a pislogó mécs halvány fényéhez hasonlított. Mindegyiknek megvolt a maga baja, ami segítséget, erkölcsi betegsége, ami orvoslást, lelki szükséglete, ami kielégítést kívánt. Efezus felhagyott az első szeretettel, azaz a keresztyéni felebaráti szeretet gyakorlásában tanúsított régi buzgósága megcsappant (2

4); Smyrna nyomorúsággal, szegénységgel küzdött és az ottani zsidóktól szidalmaztatásokat szenvedett (9. v.); Pergamon győzedelmeskedett ugyan előbb a sátán kísértése felett, de már később ott is akadtak olyanok, akik a nikolaiták gyűlöletes tudományához ragaszkodtak (13. kk. v.); Thyatirának hamis prófétanő csábításai ellenében kellett tusakodnia (20. v.); Sardes majdnem élő halott lett, nem voltak hitből fakadó cselekedetei (3

1 k); Philadelphiának rendkívül állhatatos kitartással kellett küzdeni a sátán zsinagógája, azaz a zsidók üldözései ellenében (7. k. v.) és Laodicea lanyha, közömbös, se hideg se meleg állapotba jutott, elbizakodottságában mit sem törődött a hivatásával (15. kk. v.) Nagyon érezhető volt tehát az egész missiói területen, hogy régen járt közöttük apostol, akár Pál, akár Péter, akik még ébren tartották a gyülekezeti tagok lelkében a hitet és irányt mutattak az életre és pályafutásra nézve, az evangéliom hirdetése által. A temérdek belső és külső baj okai, mint másutt úgy itt is, az evangéliom esküdt ellenségeinél kereshetők és találhatók fel. Ezek között ott találjuk mindjárt Smyrnában a zsidókat, azaz, hogy csak ők mondták magokról, hogy zsidók, de voltaképen nem azok, hanem a sátán zsinagógája, amely még ezután is sok bajt és keserűséget okoz a hívőknek. A philadelphiabeliek szintén a zsidók rágalmazásai miatt szenvedtek üldöztetést. Pergamonban,

1) ahol a sátán trónja volt, híven kitartottak az atyafiak a Krisztusról való tanúbizonyság mellett (2

1

21

7 és egy Antipás nevü hivő a vértanuságig állhatatos maradt, mindamellett az ott elharapózott Asklepius-bálványkultusz iszonyatossága ellen a keresztyének részéről megnyilvánuló felháborodás folytán több rendbeli összeütközés és torzsalkodás támadt, ami egyre háborgatta a gyülekezetet. Ehez járult az a körülmény, hogy az előbb görögből hívővé lett antiochiabeli Nikolaus (Αρ. Csel. 6 5) *) το Πt'

άγαμο ν vagy η llíayauoc, latinos nevén Pergamum, vagy Pergamus.