Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)

Raffay Sándortól: Az Üdvözítő gyermekségének arab evangélioma

Az ÜdvözitS gyermekségének arab evangélioma. 137 Akkor Mária, fájlalva az ő sorsukat, felemelte Jézust, az öszvér hátára tette és együtt sírván az asszonyokkal, igy szólt Jézus Krisztushoz: — Fiam, gyógyítsd meg ezt az öszvért a te végetlen hatalmaddal és tedd őt ismét gondolkodó emberré, amilyen azelőtt volt. Amint ez a szó Mária asszony száját elhagyta, az az öszvér alakját változtatva teljes erejében lévő ifjú férfiúvá változott. Akkor úgy ő, mint anyja és nővérei imádták Mária asszonyt, a gyermeket pedig fejük fölé emelve csókolgatni kezdték, ezt mondván: — Boldog, aki téged szült, óh Jézus, világ megtartója boldogok a szemek, amelyek a te nézésed boldogságát élvezik! 22. fejezet. Akkor így szólt a két nővér az anyjához. — Ime a mi bátyánk az Úr Jézus Krisztus segítségével s ennek a leánynak az üdvös közbenjárására, aki velünk Máriát és az ő fiát megismertette, emberi formáját visszakapta. Minthogy a mi bátyánk még nőtelen, illő, hogy ezt a leányt, az ő szolgálójukat, hozzáadjuk feleségül. Mikor e felöl Mária asszonyt megkérdezték ós ő beleegyezését adta, a leánynak fényes menyegzőt készítettek és minthogy a keserűség örömre, a panaszkodás vigasságra változott, örülni, vigadni, táncolni ós dalolni kezdtek s nagy örömükben a legfényesebben kiöltözködtek és felpiperézkedtek. Azután verseket és dicsőítéseket kezdtek zengeni ezt mondván: — Óh Jézus, Dávidnak fia, aki a bánatot örömre és a panaszt vígságra változtatod át! József és Mária tiz napig maradtak ott. Azután elmentek és azok az emberek, akik elbúcsúztak tőlük, nagy tisztességet tettek nekik és a búcsúzás után sírva tértek vissza, különösen az a leány. 28. fejezet. Innét eltávozva, mikor egy pusztaságba értek, azt hallották, hogy az a föld telve van rablókkal, azért József és