Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)

Raffay Sándortól: Az Üdvözítő gyermekségének arab evangélioma

138 % Raffay Sándor. Mária asszony úgy határozták, hogy ezen a vidéken éjjel mennek át. De menet közben két rablót pillantottak meg, akik az úton hevertek és velük együtt egy csomó rablót, akik azoknak a bóbiskolóknak a cimborái voltak. Az a két rabló, akire rábukkantak, Titusz és Dumahusz volt. Akkor igy szólt Titusz Dumahusznak : — Kérlek, engedd ezeket bántatlanul elvonulni, még pedig úgy, hogy a mi társaink észre ne vegyék. Mikor pedig Dumahusz vonakodott, ismét igy szólt Titusz: — Adok neked negyven drakmát, ez legyen a zálog. Egyúttal tüstént átnyújtotta neki az övét, hogy se ne mukkanjon, se ne beszéljen. Mikor Mária látta, hogy az a rabló velük jót tett, igy szólt hozzá: — Az Úristen tégedet az ő jobbja felöl fog elhelyezni és megadja neked a bűnök bocsánatát. Az Úr Jézus pedig így szólt az anyjának: — Harminc év múlva, anyám, a jeruzsálemi zsidók keresztre feszítenek engemet ós ez a két rabló velem együtt kerül a keresztre, Titusz az én jobb, Dumahusz az én bal kezem felöl és ama napon Titusz megelőz engem a paradicsomban. Akkor így szólt Mária : — Isten őrizzen ettől fiam! Innét azután a bálványok városába mentek, amelyek, mikor hozzájuk közeledtek, homokbuckákká váltak. 24. fejezet. Innét a szederfához érkeztek, amelyet ma Matareának hívnak, és Jézus forrást fakasztott Matareában, amelyben Mária Jézus ingét kimosta. Az Úr Jézus izzadságából pedig, amelyet Mária elcsurgatott, azon a tájon balzsam keletkezett. 25. fejezet. Innét Memflszbe mentek s Fáraót is látva, három esztendőn át maradtak Egyiptomban s az Úr Jézus sok csodát cselekedett ott, amelyek se a gyermekségről szóló, se a teljes evangéliomban nincsenek megírva.