Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)

Imre Lajostól: Tanulmányok a skót nevelés történetéből

Tanulmányok a skót vallásos nevelés történetéből. 125 szere miatt Kálvin sokkal kevésbbé gyakorlati. Magának a káténak kérdés ésfelelet — alakja sem tökéletes. A beosztás olyan gyönge, hogy a kérdés néha egészen felesleges. Az egészben nein látta Kálvin a kérdések és feleletek jelentőségét másban, minthogy így szokás. Gyakorlati következtetésekre igen ritkán, szemléltetésre sohasem kerül sor. Az egész káté nehézkes olvasásra még szakemberek számára is, hogy ne hát megtanulni a gyermekeknek. Kálvin igehirdetése is ebben a hibában leledzik. Általános elveket, rendszert prédikál, biblia-magyarázataiban nem azok a legértékesebb helyek, ahol egy textus vallásos tartalmát személyes életté akarja átformálni, hanem ahol ezt a tartalmat egyes gondolatokban felsorolja és kitárja. Egész katechetai egyéniségében ez a vonás uralkodó. A merevségig menő logika, hideg, metsző okoskodás, alig van benne valami a katecheta és igehirdető közvetlenségéből, melegségéből épen semmi. És a nagy systematikusok, épen azért, mert nagy rendszerezők, sohasem gyakorlatiak. Schleiermacher jobb gyakorlati theologus volt, mint dogmatikus, Lang jobb dogmatikus, mint igehirdető. Hamiltonnak ép itt a nagy előnye. Dogmatikusnak nem jó, rendszerező képessége gyönge, logikája sokszor cserben hagyja, de nagy a részletekben és a gyakorlatban. Az emberi élet minden teréről veszi példáit, az emberek lelkéhez szól, mint annak jó ismerője, felsorolja a legapróbb, legközvetlenebb dolgokat, melyek előfordúlhatnak, mert azt akarja, hogy személyes hitet ébresszen és neveljen, s ne rendszert adjon. Szemléltető hasonlatai mesteriek. A törvény használatáról szóló hasonlatai termékenység és fölhasználhatóság tekintetében kiválóak, a harmadik hasonlat pedig, úgy véljük, egyedül áll a kátéirodalomban. Lehet, hogy, ha kátét, vagy konfessziót kellett volna írni, ahol rendszerezésről van szó, cserben hagyta volna képessége, elveszett volna a részletekben, apróiékoskodása unalmassá, részletezése rendszertelenné teszi, de itt, ahol részletekről van szó, ahol gyakorlati, legvégső következményeit kellett kivinni egy vallásos, vagy erkölcsi elvnek, fényesen alkalma nyilt bemutatni, hogy jó katecheta. Erős gyakorlati érzéke, nemes erkölcsi felfogása, tiszta jelleme, mély vallásossága méltó interpretátorává teszik Kálvinnak, s nem lehet eléggé sajnálnunk, hogy a zavaros politikai viszonyok, egyházi zivatarok között, abban a munkában, melyet a skót reformáció előkészítésére, ellenfélként ugyan, de nemes és méltó ellenfélként olyan híven megkezdett, mindvégig része nem lehetett. Imre Lajos.