Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)
Imre Lajostól: Tanulmányok a skót nevelés történetéből
122 Imre Lajos. Kálvin, egy Luther. És hogy a Hamilton kátéjának ép ez az alapeszméje, ez maga világos bizonysága annak, hogy máshonnan, mint Kálvintól, alig vehette, vagy még egyetlenegy forrásból: a saját lelkéből. Akkor pedig már protestáns és kálvinista! Hamilton kálvinizmusa, ha szabad ezt a szót használnunk, még egy gondolatból világos. Ez az Isten dicsőségének gondolata. Kálvin abban látta a katholikus egyház elfajulásának egész forrását, hogy az Isten dicsősége helyett a maga dicsőségét kereste és az Isten dicsőségének öregbitésót tartja az ember legfőbb munkájának 1). A gondolat a katholikus vallásos felfogásban háttérbe szorult. Mivel Isten dicsősége az egyházban, a Krisztus testében jelent meg, ennek hatalmát és gazdagságát kell növelni, hogy Isten dicséretét kiérdemeljük. Hamilton itt a kálvini gondolatot teljesen kiemeli. Nem is harcol sohsem amellett a vád mellett, mely a katholikus egyház részéről olyan indokoltan érte az uj irány liiveit, hogy az egyház dicsősége helyett a saját maguk nagyságát, „a személyiség tirannizmusát" proklamálják. Minden kötelesség indító oka, de egyúttal belső jutalma is nem „földi örömért és haszonért", hanem Isten dicsőségére való munkálkodás. Az örök élet pedig legmagasabb formájában részesedés az ő dicsőségéből, hogy Isten házanépének, munkatársainak, gyermekeinek mondatunk. El sem lehet gondolni, hogy egy ember, aki ezeket irta, jó szemmel nézte volna a bűnbocsánat és kegyelem olyan árúba bocsátását, mintamiylet a katholikus egyház akkor űzött, hogy említésre sem tartja méltónak, ez bizonyára arról tanúskodik, hogy nem. Ami a részletekben való hasonlóságot illeti, kétségtelenül alig várhatjuk, hogy szószerinti átvételről szó is lehessen. Csak el kell gondolni a két ellenfél helyzetét, hogy kizárhassuk ennek még a gondolatát is. Mindamellett azonban részleteket is tudunk fölmutatni, ahol találkozik a két káté, ha nem szavakban, de gondolatokban. A számtalan helyből csak egy párat, mutatványként. Kálvin: Isten tisztelésének módja, „ha benne van minden bizodalmunk, ha őt egész életünkben tisztelni kívánjuk akarata teljesítésével, ha hozzája imádkozunk mindannyiszor, mikor baj üldöz, ha nála keresünk üdvösséget és minden kérhető jót, ha végül úgy szívvel, mint szájjal, minden jó egyedülvaló szerzőjének tartjuk". 2) Hamilton: Vétnek e parancsolat ellen, akik nem félik és hiszik Istent, . . . akik kétségbeesnek, bálványokat imádnak, akár szellemi, akár anyagi tekintetben, akik boszorkánypört « ') Kálvin : Ker. vallás alapvonalai. III. fj. III. Kérés. Ford. Nagy K. 157. 1. ή Kálvin: Genfi káté. Ford. Czeglédi Sándor. A hit. 7. 1.
