Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)

Imre Lajostól: Tanulmányok a skót nevelés történetéből

Tanulmányok a skót vallásos nevelés történetéből. 119 követi, bár nem ép a merev kálvini szigorúsággal. Hangoztatja az ember bűnösségét, kiemeli, hogy a bűnből saját ereje útján nem tudna kiszabadulni, de a segítségül jövő kegyelmet mint atyai szeretet állítja be, mely az embert keresi, hogy üdvösségre vezesse. A kátéban tehát nem maga az adopció ténye, mint dogmatikus elv van odaállítva, mint később Craigenél és a Westminsteri kátéban, hanem ez elv subjektiv következménye, a kegyelmes szeretet. Ennek a káté módszerére két fontos következménye van : 1. nem kell dogmatikus kifejezést vegyitni oda, ahol gyakorlati erkölcsi ós vallásos elvekről van szó; 2. ezek a gyakorlati elvek megkönnyítik a káté célját, közelebb hozzák a keresztyén élet elvét ahoz a néphez, mely a dogmatikus szőrszálhasogatásokba belefáradt, sőt azokat egyenesen gúnyolta. Ez adja a Hamilton katechetikai módszerének legnevezetesebb elvét. Amit ő legfontosabbnak tart, aminek a hangsúlyozását soha el nem mulasztja, s amit bele akar préselni a hallgatói lelkébe, mert ebből következik minden, ez az egy elv: az Isten kegyelme s szeretete óv és áld. Ezenfelül minden feledésbe mehet előttük, dogmatikus rendszerek elpusztulhatnak, ez az egy, aminek örök értéke van, mert ez az egy — élet. És itt látszik meg, milyen igazi nagy katecheta volt a st. andrewsi püspök. Gondoskodik róla, hogy a káté olvasása és hallgatása alatt erről az egy gondolatról győződjenek meg hivei, fölmutatja az alapokat, melyekből ez származik, de főként fölmutatja a következményeket, melyek ebből hű kötelességteljesítés, rendületlen bizalom, lankadatlan munka alakjában önkényt következnek, mert tudatában van, hogy szeretetet csak szeretet fakaszthat, s a politikai és egyházi zavaros viszonyok között a népnek csak ez ad megnyugvást és erőt. A Hamilton kátéjával ezért nem versenyezhetnek távolról sem a későbbi századok avatag, dogmatikus katechismusai. III. Még egy feladatunk van hátra, melyet bár megkönnyítettek megelőző vizsgálódásaink, jelentőségéből semmit sem vontak le. Meg kell vizsgálnunk ugyanis, van-e valami viszony a kezünk alatt levő káté ós Kálvin genfi kátéja között? Erre a kérdésre két dolog ad jogot. Egyik a történeti körülmények. Kálvin a maga kátéját latin nyelven, 1545-ben adta ki. Ekkor már közkézen forgott Institutiones-e, (1536), a káté az itt tartalmazott anyag rövid, sommás, de gyakorlati összefoglalását akarja adni. Csaknem egyidejűleg Skóciában is megkezdődött és pedig kálvini alapon a reformáció, Knox vezetésével. 1546-ban Knox, mint szt. andrewsi lelkész a pápa világi hatalma ellen szól, sőt antikrisztusnak nevezi. A püspök (Hamilton) meginti merészségéért, mire Knox 8 pontot tűz ki vita tárgyául. A legelső