Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)

Imre Lajostól: Tanulmányok a skót nevelés történetéből

Tanulmányok a skót vallásos nevelés történetéből. 115 rői tudja, javára van, talán most, szemelláthatólag nem. de titkon, ahogy az atya néz le és intézi gyermekei sorsát. így valósul meg már e földön Isten országa az emberek által, az emberek között, s igy nyer mindenki, aki az Isten Jézus által kijelentett örök szeretetében hisz, örök életet. És ebben a tudatban szilárdaknak és biztosaknak érezzük magunkat itt e földön. Nyugodtan nézünk a mindennapi foglalkozás után, tudván, hogy Isten gondoskodik rólunk akkor is, hogyha a mi gyönge erőnk nem képes megszerezni a test eledelét; tudván, hogy Jézus e földi gazdagságnál nagyobb ajándékot, Isten igéjét adja nekünk. Nem esünk kétségbe, ha a bűneink tudata bánt, mert a megalázkodó embert Isten magasztalja föl szabad, kegyelmes akarata szerint. Nem riadunk meg a kísértések között, Isten jön oltalmunkra ős teszi ezeket diadalmas harcokká, melyek hozzája visznek. Végre mindenféle baj, sok veszedelem között nézünk Istenre, akitől kapott üdvösségünk és a ránkváró dicsőség jelentéktelen apróságokká teszi ezeket. — A fejtegetésekhez csatolt imádságok mély vallásos érzületről tanúskodnak. Természetes, hogy a dogmatikus felfogás itt is vissza-vissza cseng a magyarázatban, de ennek oka igen kézenfekvő. Először magából az imádság lélektanából következik, hogy az ilyen pillanatok sem lehetnek szabadok bizonyos mértékben az ember külső körülményeitől, melyekhez egyes vallásos fogalmak felfogását számítjuk; másodszor ebben a különös vallásos buzgósággal biró korban aligha tudott volna valaki megszabadulni ezektől. Nézzük meg a Kálvin magyarázatát az úri imához, vagy akár azokat az imádságokat, melyeket a genfi kátéhoz csatolva kapunk, hány dogmatikus kifejezést találunk bennük, melyek az akkori idők bélyegét viselik félreismerhetetlenül magukon. Első olvasásra is nyilvánvaló, hogy az angyali üdvözlet szerves kapcsolatát az uri imához Hamilton nem tudta megtalálni abban az áttekintésben, melyet fölvett. Kénytelen tehát indokolni fölvételét és pedig olyan indokokkal, melyek szemmelláthatólag erőszakoltak. Természetes, hogy magyarázatát nem hagyhatta ki, hiszen az egyháznak Mária iránt érzett tiszteletét kell itt indokolnia, de a magyarázat rövidsége, valamint módja egykép bizonyságul szolgál reá, hogy fölvételének oka csakis ez lehetett. Felfogása azonban itt sem egyezik az egyház dogmatikus felfogásával. Amit Máriának szán csak tisztelet (honour) és hála. Isteni tiszteletben nem kívánja részesítni. Közbenjárásról szól, amint az egészen természetes, részletezni azonban nem akarja, a kifejtésbe bele sem veszi. Máriában a követendő példát adja elénk, az engedelmesség, tisztaság és állhatatosság példáját; erősen kiemeli, hogy érdeme az Isten fiának világra hozatalában 8*