Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)

Imre Lajostól: Tanulmányok a skót nevelés történetéből

114 Imre Lajos. Istennel való belső ós szent kapcsolattá az imádságban válik. A káté erre vonatkozó része különösen érdekes. Ha minden vallásos felfogást, mint a vallásos élményekhez tartozó fogalmak concentrációjából ós szükségképen proiciált personiflcatiójából, Isten fogalmából lehet megérteni, akkor a vallás alapgondolata mindig az a viszony, mely az ember és e személyes, bár nemtudatos szükségszerűséggel maga által alkotott Istenfogalom között van. Az Isten fogalma personiflcatiója mindannak, amit az ember erkölcsi értékek ós ideálok névvel illet; mivel pedig az ember magasabbat, mint egy személyiséget nem képes elgondolni, ezért egy személyiség alakjában helyezi el legnagyobb erkölcsi képességeit megnagyított, fokozott alakban. Magától értetődik, hogy az ember bizonyos viszonyban érzi magát az így alkotott Istennel, tehát erkölcsi ideáljával. Minél jobbnak érzi magát, annál közelebbi ez a viszony, mely minden vallásnak lényege, legközelebbi pedig akkor, ha valaki éli azt, amit Jézus: „én ós az atya egy vagyunk." Ennek a viszonynak kifejezője az imádság, amiből önként következik, hogy minden vallásformát és minden egyént, egyedül az imádságtól lehet megismerni legjobban. A dogmatikai formák, hittételek elvesztik erejüket az áhítat és Istenbe kapcsolódás e szent pillanataiban; mikor a lélek Istenhez szárnyal, az emberek kicsinyes szőrszálhasogatását, vitáit, mólyen lent hagyja a föld porában. Ha Hamilton itt-ott áttörte a katholikus dogmatikai felfogást, itt még egyénibb, s itt még nagyobb alkalmunk nyilik bepillantani az ő mély keresztyén lelkületébe. A három theologiai erénynek az imádságra való előkészülettel összekapcsolása nem a legszerencsésebb gondolat ugyan, de gyakorlati térre vitele megbocsáthatóvá teszi. Az igazi imádság mégsem szavakból áll, hanem állandó Istenben való bizalomból, iránta való szeretetből, egész életünknek az ő dicsőségére való önkéntes, szent áldozatából. Ez a folytonos imádság — egy szent, benne való élet. Az úri ima magyarázata, vallásos felfogását tekintve mesteri. Isten atyánk, az emberek testvéreink ós ennek a két gondolatnak végig kell húzódnia egész imádságunkon. Ha atyánk, bíznunk kell benne, és szeretnünk kell őt, hiszen lényege a szeretet, s a legnagyobb bűnös, a legszerencsétlenebb halandó az, aki nem bízhatik a saját édes atyjában sem. Ez a bizalom kapcsol bennünket össze vele ós igy alkot egy nagy birodalmat, hol az emberek derültek, igazságosak, félelemnélküliek, ahol az Istennel való békesség adja az örök ós megbonthatatlan harmóniát. Az igazi mennyország az, ahol az Isten szerető akarata nyilvánul és uralkodik, ahol teljesítik az ő akaratát büszkén, nemesen, de egyúttal lelkiismeretes hűséggel és rettenthetetlen bizalommal, hiszen ki ne teljesitnó azt, ami-