Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Germanus Gyula dr.-tól: Az arab keresztyénség emlékei

Az arab keresztyénség emlékei. 89 nem tudott eltartani, észak felé húzódtak ós északon civilizált államok tőszomszédságában is folytatták pusztai életmódjukat. Betörtek a városokba, kifosztották lakóikat és visszatértek táborukba. Ε becsapások azonban a szomszéd államok konszolidálásával véget értek. A byzanci birodalom terjedésében összeütközött Perzsiával és mindkettő, hogy saját magát kímélje, a nomád arab törzseket szerződtették egymás ellen. Ez volt a keletrómai birodalom tradíciója, melyet sikeresen alkalmazott a Haurán sivatagban Perzsia ellen, arabok segítségével, a duna-tiszai barbárok ellen pedig szlávok segítségével. Ε politikát használta fel Perzsia is a keletrómai birodalommal szemben. Egyes arab törzsek hol az egyik, hol a másik nagyhatalom szolgálatába szegődtek és harcaik révén több kevesebb függetlenséget szereztek meg. A harmadik Kr. utáni században már javában harcolnak egymás ellen arab törzsek, mint a byzanci, illetőleg a szaszanida birodalom hűbéresei. A társadalmi desintegrálás következtében a III-ik század vége felé már osztályokra oszolva találjuk a Mesopotámiában letelepedett, vagy csatangoló arabokat. Az aramaeusok, kik közütt ekkor már terjedt a keresztyénség és városokban települtek, voltak az arabok letelepedésére döntő befolyással. Aramaeus és arab keveredés nyomai látszanak meg ama társadalmi állapoton, melyfelől Hisamiibnu Muhammed al-Kalbiszolgál tudósítással. Hírában,mely néhány mértföldnyireKufától délre feküdt, találjuk az első arab telepet. Híra maga táborhelyből fejlődött várossá, (aram. hériá a. m. garnizon, tábor). Perzsia első szaszanida királya, ArdasírBábakán (A. D. 226-241) uralkodása alatt Kalbi szerint három osztályból állott Híra népe. 1. a Tanúkh név alatt ismeretes, jemeni, (dőlarab) törzsekből egyesült federatió, kik az Eufrát folyótól nyugatra Híra és Anbár között telepedtek le és arab pusztai módra teveszőrből készült sátrakban tanyáztak. 2, az I'bád neve alatt ismert városlakók, Hírában, 3. az Ahláf (kliensek) kik részint a Tanúkh törzsfederatióhoz csatlakoztak, részint az/'Mefr-akhoz szegődtek. A Tanúkh törzsarabjai voltak a szaszanida kormány határőrei. Az ő kezükben volt a katonai hatalom, melynek segítségével politikai hatalmat is szereztek maguknak. A Tanúkh-bó\ fejlődött ki ama osztály, mely az aramaeus és arab vegyülék városlakók felett uralkodott, kormányozta, adóztatta és megvédte őket. A városbeliek nem állhattak ellen e fejlődésnek; társadalmi harcaikról nem tudunk, de nem is lehettek azok hevesek, mert a Tanúkh fokozatosan emelkedett a kevés egyéniséggel, és társadalmilag fejletlen aramaeus lakósok fölé, kikhez törzsbeli arabok is csatlakoztak. *) Kalbi (megh. 820 körül) munkája Tabari történelmi művében maradt fenn. Kalbi a Urai templomokban található könyveket tanulmányozta át és ezekből állította össze a lahmida dinasztia genealógiáját.