Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Germanus Gyula dr.-tól: Az arab keresztyénség emlékei

Az arab keresztyénség emlékei. 87 kilocsantani, de a lándzsa célt tévesztve lesiklott Abraha homlokáról orrára és ajkára ós végig hasította arcát. Innen nevezték el az arabok al asramu, „hasadtorrú"-nak. Mielőtt Abraha viszonozhatta volna a csapást, szolgája Atrad előfutott és megölte Arjátot. így viaskodott a két keresztyén vitéz a pogány arabok feletti uralomért. Abraha győzelme a keresztyónséget biztosította Arábiában. Az abessiniai negus ugyan nem akarta elismerni Abrahát, de miután ez hűbéresének ajánlotta fel önmagát, a negus is megnyugodott. Abraha és a keresztyénség különösen ama helyeken tudott gyökeret verni, hol délarabok voltak a lakosság többsége. Kulturális traditióik és városi letelepedettségük egyengették a keresztyénség útjait délarablakta városokban, telepekben. Szaría-ban, mely a szábai királyság fővárosa volt, Abraha pompás templomot épitett al-kalisz nóven (talán a görög kilisza ?) melyhez foghatót nem láttak még az arabok. Ε templom volt gócpontja az arab keresztyénségnek a Vl-ik század második felében, s Abraha igyekezete az volt, hogy e templomba és e szentély köré csoportosítsa az arabokat; a mekkai fekete kő (hadsaru' laszvad) zarándoklásától, mely a pogány arabság és később a mohamedán világ legszentebb ereklyéje és zarándokhelye lett, a keresztyén szentélyhez akarta kötni az arabság érdekeit, hogy a keresztyén vallás révén is szorosabbra fűzze viszonyaikat Abessiniához és biztosítsa az abessiniai uralmat Arábia felett. Két párt, mely két különböző világnézlet alatt, a benszülött pogány virtus és a keresztyén idegen vallás által alapozták meg hatalmukat, állt egymással szemben. Mekkában egy fekete meteorkő vált a vallási központja a törzsekre szórt, számos ellentéttel egymással meghasonlott arabságnak. Az év négy hónapjában, a szent hónapokban a közös szentély tiszteletére beszüntettek mindennemű harcot a törzsek között és elvándoroltak Mekkába, hogy hétszer körüljárják a szent követ. Ε zarándoklás nagy anyagi és erkölcsi hasznot jelentett a mekkai kereskedőkre nézve; ők voltak úgyszólván az arabság szentélyének őrei, s a mekkai arisztokraták a pogány arabság képviselői és védői. Egy új szent központ, egy új rend és világnézlet keletkezése elviselhetetlen volt rájuk. Tabari, az arabok nagy világtörténésze (szül. A. D. 738) a szariai keresztyének és a mekkai pogányság közti összeütközést Abraha egy levelének tulajdonítja, melyet a negushoz intézett és melyben ígéri, hogy Szaríát teszi Arábia vallási központjára. Ε levél híre egész Arábiában elterjedt és a féltékenység és szenvedély egy a Banu Fukajm törzshöz tartozó embert arra bírt, hogy a keresztyén templomot illetlen módon megbecstelenitse. Midőn Abraha megtudta, hogy e