Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)
Germanus Gyula dr.-tól: Az arab keresztyénség emlékei
82 Dr. Germanus Gyula. Ε kiviteli kereskedelem különösen fűszereket és ritka állatokat foglalt magában (majom, páva) és Omántól az arab öbölig már szárazföldi úton folyt le. Mivel a Veres Tenger nem volt állandóan hajózható, lassankint Arábia nyugati partvidékén húzódott fel a kereskedelmi irány és az egyes állomások később városokká fejlődtek. így Szabota-ból (Hadramaut) a karaván út Márib felé, egész Makorabaig húzódott, mely utóbbiból később a híres Mekka város fejlődött. Ε városok jelentősége tisztán kereskedelmi fontosságukból származott. A kereskedelem és nyomában járó gazdagság teremtette meg politikai és kulturális superioritásukat a többi nomád arab törzs felett. A szábai királyság politikai ereje is e gazdasági okokban rejlett. Midőn az indiai kereskedelem az arab szárazföld helyett a tengeri utat kezdte használni, az egykor hatalmas szábai községek feloszlottak ós népük szétszóródott Arábia különböző részeiben. Kulturájuk következtében istenfogalmuk, istentiszteletük és lelki életük jóval fejlettebb volt mint a nomád araboké és felirati köveik szövege százával bizonyítja mily alázatos, istenfélő néppé alakultak át. Ε déli^ arabok kiknél az istenfogalom, az isteni létben való hit, az Úr iránti háladatosság oly élesen lép előtérbe, voltak azok kiknél legkisebb ellentállásra talált a monotheismus. Ők voltak legelső hivei a lassan terjeszkedő zsidóságnak, keresztyónségnek ós később ők vették Medinában pártfogásuk alá a korlátlan monötheismus apostolát Mohammedet. A szábai uralmat a himjariták (a klasszikus irók Homeritae-\€) uralma követte. Ezek politikai ereje nem közelitette meg a szábai udvarét; a partvidékekre szorultak és ott sem külső támadásoknak ellenállni, sem a belső törzseket féken tartani nem tudták. Királyaikat tubba-nak nevezték, kik közül Asz cad Kamii a leghíresebb a délarab legendában. Idejében zsidók egész Arábiában elterjedtek és arab törzsek áttértek a zsidó vallásra. Ez áttérés jórészt csak névleges volt mert a zsidó \'allás nem akadályozta meg őket abban, hogy az arab törzsszervezet és az 4—6 Kr. e. századbeli arab társadalmi harcokban az arab erkölcs (muruwwa) és törvényeknek megfelelően ne éljenek. Életmódjukban, ethikájukban a pogány arab törzsekhez hasonlók voltak s irodalmi hagyományaik is teljesen ez életmódot tükrözik vissza. Aszad Kamii a legenda szerint Perzsiából visszaérkezve hírűi vette, hogy fiát Jathrib városában (későbbi Medina) megölték. Boszúból földig le akarta rombolni a várost és heves ostrom alá fogta. A közel lakó Kureyza zsidó arab törzsből két rabbi jött hozzá és rábeszéléssel, büntetéssel való fenyegetéssel rábírták Aszad Kamiit, hogy térjen át a zsidó vallásra. A pogány királyból a zsidó vallás
