Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)
Könyvismertetés - Szlávik Mátyástól: Wurm P. Handbuch der Religtonslehre
80 Könyvismertetés. vallásalakoknak philol. ethnográfiai sőt genealógiai feltételezettségét (Müller, Sausaye, Orelli és Tiele). Teljesen önkényes a Hegelféle felfogás, mely természeti, szellemi-egyéni és absolut, a Tieleféle, mely természeti és ethikai, a Siebeck-féle, mely természeti, ethikai és megváltási s legújabban a Bousset-féle, mely törvényes és prófétai jellegű vallások között tesz különbséget. S aztán ne feledjük, hogy itt vallástörténetről és nem a különféle vallásalakok leírásáról van szó. Szerzőnk eró's vallástörténeti érzékéről tesz bizonyságot, hogy az evolutió elvének alkalmazása mellett is felismeri az egyes vallások csoportosításában azoknak maradandóbb isteni kijelentésszerű jellegű vallásos erkölcsi gondolatait és még nevelő hatásait is, úgy hogy ez állásponton a vallástörténet Lessing találó szép szava szerint „az emberiség isteni gondviselésszerű nevelésének a története 1 1·. Az egyes vallásalakok ismertetésénél gondosan használja föl az i. v. legújabb irodalmat, úgy hogy a tekintetben való tájékozottsága ős megbízhatósága szinte imponálólag hat az olvasóra. Meggyőző az is, hogy az egyes vallásalakok speciális sajátságainak tárgyilagos kidomboritása mellett is hiven őrzi meg és állandó vezérfonalul követi a vallások vallását : a keresztyénséget, a mi különös melegséget, bensőséget és közvetlenséget kölcsönöz az ő fejtegetéseinek. Végül nagyon tanúlságos .,a keresztyénség vallástörténett helyzetéről'·'· szóló szakasza. A keresztyénség főtényét még azok az irók is elismerik, akik különben tagadják annak isteni kijelentésszerű eredetét, sőt Pfleiderer is elismeri, hogy a keresztyénség megszüntette a vallásos istentudat dolgában az előző vallási fokozatok egyoldalúságát és tökéletlenségét. Egyedül a keresztyénség szüntette meg belső universalismusánál fogva a választófalakat az emberek, országok, osztályok, népek és nemzetek között, s egyesítette azokat az istenországa magasabb feladataiban a népjog, népműveltség stb. egyenlőségi alakjaiban. Stein oly találóan mondja, hogy »der Gleichheitsgedanke war die weltgeschichtlichsoziale That Jesu auf Erden«. A miért is oly Bousset-féle keresztyénség, a melyből hiányzik Krisztus istensége s a bűn és kegyelem apostoli tana, s a melynek fundámentoma kizárólag a természeti törvény s a történeti fejlődés gondolata, nem történeti valóság, hanem csak képzelődésszerű fejlemény, mely seholsem győzte meg a pogányságot és nem létesített egészséges ker. vallásos erkölcsi egyéni és társas közösségi életet. Az ilyen keresztyénség imponálhat a kathedrán és a folyó iratokban, de mit sem használ a világnak és az emberiségnek. A vallási fejlődés pedig túl nem vezet a keresztyénségen, hanem sőt inkább annak mélyebb felfogására és erősebb személyi életközösségére vezet az egész vonalon. Sz. M.
