Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Könyvismertetés - Sebestyén Jenőtől: Visscher Hugó Prof. dr. Geen Theodicee

Könyvismertetés. Visscher Hugó Prof. Dr.: Gecn Theodicee (Nincs szükség theodiceára . . .). Utrecht. 1910 G. J. A. Ruys. 48 oldal. Ára nincs megjelölve. Ezzel a kis felolvasással, vagy, ahogy Hollandiában nevezik „beszéd"-del nyitotta meg Dr. Visscher a vallásbölcsészet és vallástörténet professzora az iskolai évet Utrechtben 1910. őszén. Az ily megnyitó eló'adások tartása és kiadása általános szokás a hollandiai egyetemeken. Tárgyul rendesen valami aktuális téma szolgál. Hollandiában ma a katholikus theologusok is erősen fegyverkeznek, az orthodox reformátusok pedig épen kiváló erőkkel rendelkeznek, akiknek egyik nagyon kiváló tagja Dr. Visscher is. Természetes, hogy a két határozott theologiai irány képviselői a vérbeli dogmatikus szellemű Hollandiában gyakran összemérik a fegyvereket. Ez a felolvasás is egy ily harcnak az eredménye. Ezelőtt két évvel ugyanis egy róm. kath. alapítványból fenntartott, illetve segélyezett rendkívüli egyetemi tanári tanszékre egy Dr. Beyseus nevű r. kath. theologust neveztek ki az utrechti egyetemre, aki „a dualistikus theologia mint bölcsészeti theoria" címmel tartotta meg székfoglalóját s ebben a régi szabású theodicea védelmére kelt s azt igazolni törekedett. Dr. Visscher miután rámutatott arra, hogy Kant fellépése nemcsak az Isten lételének bizonyítására, hanem mindenféle theodiceára nézve végzetes volt, már a bevezetésben hangsúlyozza, hogy mindenféle más theologiával szemben a református theologiára nézve a theodiceai kérdések csak alárendelt jelentőséggel birnak. A theologia és filozófia különben folyton foglalkozott velük, de előtérbe különösen Leibnicnél s általa kerültek. Tudjuk, hogy különösen Bayle volt, aki Leibnicot és társait arra kényszerítette, hogy e próblémákkal alaposabban foglalkozzanak, amikor különösen Istennek a bűnhöz s általában az erkölcsi és fizikai rosszhoz való viszonyát nagyon végzetes következtetésekkel igyekezett feltüntetni. Ezzel szemben vállalkozott Leibnic az apologeta szerepére. Azonban az ő törekvése is hajótörést szenvedett. Mert amikor az erkölcsi és fizikai rom létezését metafizikai tökéletlenségre viszi vissza, ezáltal az erkölcsi rom nem lesz egyéb mint tökéletlenség, korlátozottság. Az erkölcsös és erkölcstelen cselekedet között csak fokozati különbség van s a bűn sem egyéb, mint az ember tökéletlenségének a szükségszerű következménye, Leibnic bűnfogalma csirájában már a mai evolutionalis bűnfogást rejti magában. Dr. Beyseus r. kath. szellemű deisztikus színezetű theodiceája sokban hasonlít a Leibnicéhez. Dr. Beyseus szerint a világnak