Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Törteli Lajostól: Prolegomena az ószövetségből származó s az új-szövetségben található idézetek viszonyához

Prolegomena az Ósz. származó s az Újsz. található idézetek viszonyához. 5 s bizonyítja, hogy a Talmud hasonlóképen idézi az Ó. T.-t mint az újszöv. irók s az idézet minéműségét, — egész verset idéznek-e vagy csak egy mondatot, szószerint-e vagy tartalmilag stb. — jelzi előre a kötési formulával. Éleselméjű munka az angol William Whistoné (An essay towards restoring the true text of the Old. Test. and for vindicating the citations mode thence in the New Test. London 1722. Kárpáti Jenő barátom volt szíves számomra magyarra fordítani). Alaptétele, hogy az újtestamentomi idézetek minden izükben eredetiek és pontosak. Hogy a megfelelő ószövetségi helyekkel, nem mindenkor egyeznek meg, annak az az oka, hogy az Ószövetség szövege Krisztus idejében másként hangzott, amiért is azt az újszövetségi idézetek alapján kell restaurálni. Megjegyzéseiben sok jót mond, alaptétele azonban nem állhat meg, mindazáltal az őt dühösen támadó Carpzow (Critica Sacra 1748.), aki orthodox szempontból az idézetek teljes megegyezését hangoztatta, legyőzni nem tudta. A XVIII. C.-t G. Roepe nyitja meg. (De Veteris Testamenti locorum in apostolorum libris allegatione 1827.). Minden tétele igaz, nevezetesen hogy Pál csekély kivétellel a Lxx-ból idéz s mindig emlékezetből, idézetei háromfélék: szószerinti értelműek, allegorikusak s typikusok. Dr. A. Tholuck (Das Alte Testament im Ν. Τ. Gotha 1854.) szerint az evangélisták, mint αγράμματοι, (Ac. 4,

1

3) a Pál-félo ószövetségi idézési mód subtilitásától mentesek, idézeteik sokszor csak az ideális összefüggést bizonyítják (Mt. 2

1

5, 23, 8 1

7, 13 Ján. 18

9 stb.). Hogy mely idézetekben láttak az evangélisták egyenes jövendölést és hol csak előképi párhuzamot, nem mindenütt lehet bizonyossággal eldönteni, még ίνα ηληρω&η kötési formulával közölt idézetek sem mind egyenes jövendölések, mert vannak közöttük a jövőnek istenileg szándékolt előképei is. Ami a természetes megfigyelésnek véletlen, pl. Jézus élete egyik másik eseményének egybevágása valamely prófétai jövendöléssel vagy képpel, az a vallásos ember számára Isten akarata, mert az események összekapcsolódása, együttörténése s egymásra való hatása bizonnyal joggal vezettetik vissza a legmagasabb világrendező causalitásra. Ez elvi szempontból itéli meg azután az összes evangeliumi idézeteket. Pál apostolról (Die Anwendung des Alten Testamentes bei Paulus i. m. 33—40 1.) megállapítja, hogy pontatlanul idéz és igen sokszor átalakítja a szöveget, hogy használhatóvá tegye

1) s polemizál Meyerrel és Fritschevel, akik következetességgel azt állítják, hogy Pál az összes idézeteket, mint jövendöléseket fogta ') Rom. 10

78. Ef. 4„. I. Kor. 2,. II. Kor. 4,,, 6„ ,„—

1

8. Gal. 4..,. slb. stb.