Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)
Törteli Lajostól: Prolegomena az ószövetségből származó s az új-szövetségben található idézetek viszonyához
4 Törteli Lajos. nosságáról es tekintélyéről, a zsidók téves messiási képzeteiről is. Ezeknek a tételeknek igyekszik érvényt szerezni művében szemelvényesen, mélyrehatóbb vizsgálódás nélkül. Szövegkritikai szempontból az egyházatyák ez irányú munkásságának alapos ismertetésével szól a kérdéshez Hody. (De biblidorum textibus et versionibus. Oxoniae 1705.) Minden izében eredeti s új nyomokon járó, rendkívüli nagy tudással és szorgalommal megírt munka G. Surenhusiusé ιεο sj v e Βίβλος χαταλλαγϊ,ς in quo secundum veterum theologorum Hebraeorum formulas allegandi et modos interpretandi conciliantur loca ex V. in T. allegata. Amstelaedami 1713.). Két alaptétele, hogy nagy jelentőségük van az idézést bevezető szavaknak, — miket ón kötési formuláknak nevezek el —, mert azok szerinte az idézés minéműségére nézve már elevo felvilágosítást nyújtanak; a másik a zsidókkal szemben apologetikus jellemű, t. i., hogy „aNovi Testamenti auctoribus nihil factum esse, quod ab ipsis veterum Hebraeorum theologis non factum fuerit prius". Böhl (i. m. XXIII—XXV. 1.) rendkívüli hevesen támadja Surenhusiust, kétségbe vonja a kötési formulák jelentőségét általában, lekicsinyli a munka apologetikus színezetét, képtelenségnek tartja, hogy a Talmud ótestamentomi idézeteinek formája, módja analógiául szolgálhasson az újtestamentomi idézetek vizsgálásakor. Szóval az egész munkának nem tulajdonít semmi értéket. Egyoldalú és igazságtalan ítélet. Ha nem is fogadjuk el Surenhusius minden tételét összes consequentiáiban. munkájának nagy jelentőségét, adatainak hasznosságát és megbízhatóságát eltagadnunk nem lehet, amint nem tagadja Kautzsch és Vollmer sem. Sőt meg kell állapítanunk, amiről még alább lesz szó, hogy a Talmud kötési formulái és idézési módja, az idézetek beállítása és magyarázata, az Újtestamentoméival általánosságban feltétlenüj rokonok, speciálisán Pál apostoléival teljesen azonosok. Érezni látszik ezt Böhl is, aki épen Pált igyekszik a legnagyobb hevességgel eliminálni a zsidó iskolás szellem hatása alól, mint aki nem is járt rabbi iskolába, (!?) s „kikéri magának", hogy Pált ez irányban a zsidó támadásokkal szemben bárki is védelmezze. Amilyen fennhéjázó ép oly téves ez az állítása. Ma már nem lehet komoly theologusnak nevezni azt, aki el ne ismerné, hogy Pál apostol idézési módja, az idézetek magyarázata, általában okoskodása, következtetései, ellenvetései ne hordoznák magukon a zsidó rabbi-iskolázottság bélyegét. Ezt azonban csak mint természetes valóságot állapítjuk meg, anélkül, hogy ezzel Pál apostol világtörténelmi jelentőségén csak a legkisebb csorbát ejteni is igyekeznénk. Önmagát senki sem tagadhatja meg. Surenhusiust támogatja önkénytelenül is And. Georg. Waehner, (Antiquitates Ebraeorum Vol I. Sec. II.)
