Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)
Zoványi Jenőtől: A protestantizmus fogalma és lényege
A protestantisraus fogalma és lényege. 47 csak követte példájokat, de mindenesetre őszintébben. Mikor ugyanis ellenmondás nélkül kimondotta aref. egyház törvényhozása, hogy fegyelmi vétség lesz azontúl „a lelkészek, tanárok, tanítók és általában minden egyházi tisztviselő oly irása vagy tanítása, melylyel hivatalos esküjöket megszegik": nem tökéletesen ugyanazt cselekedte-e, mint a pápa az antimodernista esküvel ? Nem ugyanazt jelenti-e ama törvénypont szerint és óta a református egyházi hivatalnokok egykor letett hivatalos esküje rájok nézve, amit az antimodernista eskü jelent a katholikus papokra nézve, és nem épen-ugy igába van hajtva általa lelkök és lelkiismeretök, mint az antimodernista eskü befejező részlete által a katholikus papoké? Az által t. i., mely eként szól : „. . . Fogadom, hogy mindezeket hűségesen, teljesen és őszintén meg fogom tartani és sértetlenül meg fogom őrizni, s hogy ezektől sem tanításban, sem egyáltalában szóban vagy Írásban el nem fogok térni. Ezt igérem, erre esküszöm. Isten engem ugy segéljen és az ő szent evangeliuma!" Voltaképen az egész antimodernista esküben ez a lényeges. A többi egyszerűen hitvallástétel, melyet aggodalom ós lelkifurdalás nélkül letehet, aki tényleg hiszi a benne foglaltakat. De ez az utolsó kikezdés örök időkre leköti az illetőket, nem engedvén meg nekik, hogy bárminő beható tanulmányok után, bárminő mélyreható elmélkedések után csak a legkevésbbé is eltérjenek valaha e letett esküjök tartalmától. Épenugy, mint a református egyházi törvény, mely eleve fegyelmi vétségnek jelenti ki, ha valaki évtizedek folytán végzett kutatás és gondolkozás után bármiben is eltér az eskübo foglalt hitvallás szövegétől. Semmivel se akadályozza ez kevesbbé a tudományos búvárkodást, mint az antimodernista eskünek idézett részlete. Mert lehet-e Ott szó igazi tudományos vizsgálódásról, ahol a kutató és bíráló elme megállani kénytelen útjában, mikor beléütközik az esküjében emiitett hitvallás valamelyik tótelébe? Vagy lehet-e ott szellemi szabadságról beszélni, ahol bárminő eredményre jutott is láthatatlan munkájában az egyén értelme, csupán azt szabad napvilágra hoznia, ami nem ellenkezik az esküjében emiitett hitvallás valamelyik tételével ? És lehet-e ott szó a protestantismushoz való hűségről, ahol nemcsak jogosult kritika és ellenző nézet áll szemben a kinyilvánított nézetekkel, hanem fegyelmi eljárásra, meghurczoltatásra és koldusbotra mondjuk: kivégzésre való kilátás is? Lehet-e ott egyáltalában szabadságról és tudományról beszélni, ahol egy esküben adott becsületszó örökre lenyűgözve tartja a gondolkozást s örökre lehetetlenné teszi a korszellemnek megfelelő uj nézetek kialakulását?
