Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Zoványi Jenőtől: A protestantizmus fogalma és lényege

A protestantisraus fogalma és lényege. 49 tély-elvében? És ha hibáztatólag s lenézőleg emlegetjük, hogy a katholikusok katholikus történetet stb. kivannak: összefér-e a józan ésszel és tisztességgel ugyanakkor azért méltatlankodnunk és keseregnünk, mert valamelyikünk nem a magunk felekezeti szempontjainak irányítása mellett és képzelt érdekeink figyelemben tartásával tárgyalja a történetet stb ? Egyenlő mértékkel való mérés nélkül nincs igazságosság, igazságosság nélkül nincs tudományszeretet, tudományszeretet nélkül nincs haladás. De egyenlő mértékkel mérés nélkül nincs társadalmi béke sem. Mindezt kizárólag az egyéniség elvének csorbítatlan tiszteletben tartásával, a bármilyen nézet iránti legteljesebb türelmességgel érhetjük el. Ha velünk szemben netalán nem is gyakorolja a katholicismus — noha sok embere sokat haladt ezen a téren —: nekünk akkor se szabad vele szemben a türelmetlenség és elfogultság fegyvereihez nyúlnunk. A magunk törvényes jogai és a jogegyenlőség elvénél fogva megillető igazai melletti kitartó (s nem az eddigi lágymelegséggel és hátrálgatással folytatott) küzdelem között is soha egy percre sem szabad szem elől tévesztenünk az ellenfelekkel való honfitársi és testvéri viszonyunkat s a magok érdekei melletti állásfoglalásra való jogukat. Ennélfogva a küzdelem folyamán is érvényesülni tartozik mindig a békeszeretet, főleg pedig a társadalmi összeköttetés zavartalan fentartására való törekvés. Mi protestánsok nem harcolhatunk másféle fegyverrel, mint a törvény szerinti jogosság ós a meggyőződésünk szerinti igazság fegyvereivel, akár jogállás, akár hitelv felől foly a vita, már csak azért is, mert „exempla trahunt". Persze, ehhez az volna az „egy szükséges dolog", hogy első sorban a magunk kebelében tudjuk érvényre juttatni a vélemény szabadságát, az egyéniség elvét. Mig magunk között is ellenségei vagyunk az ellentétes vagy eltérő felfogást nyilvánítóknak s személyében és állásában üldözőbe vesszük azt, aki nem ért velünk egyet, s a kezünkbe közérdek ápolására adott hatalmat magán bőszünk kielégítésére aknázzuk ki: addig nincs jogunk még csak emlegetni sem a katholikusok esetleges türelmetlenségét és szemökre vetni a nálok legalább becsületes őszinteséggel vallott, alattomban pedig nálunk is épenugy uralkodásra törő tekintély-elvet. Mig a legradikálisabb protestáns egyházban is felhangzik a panasz a tekintélyek hanyatlásáról: ugyan minő jogon tehetünk szemrehányást a katholicismusnak a csalatkozhatatlansági dogmáért? Mig a protestantismus princípiumaként hangoztatjuk a szabadelviiséget s amellett azt követeljük, hogy a magokat túlélt hagyományos nézetekkel szembe került felfogások csak felsőbb hatósági engedély után legyenek hirdet-