Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Zoványi Jenőtől: A protestantizmus fogalma és lényege

46 Zoványi Jenő. hetők: minő jogunk van hozzá, hogy kárhoztassuk egy másik egyház fejének csaiatkozhatatlan jellegét ? Mig az egyéni nézetet még a tudomány terén is „tekintélyek" megszavaztatásáva! akarjuk elnyomni és amazzal szemben csaiatkozhatatlan igazságnak hirdetjük a többségnek kellő tanulmány hiján kialakult véleményét: addig ne követeljünk magunknak se jogokat, se egyenlő elbánást a többségben levő katholikusoktól és ne tulajdonítsunk egyházunknak a tudományok fejlesztése terén sem érdemet, sem hivatást, mert hiszen ilyen alapon legfeljebb plagiatorok hirdethetnek szabadon tudományos nézeteket, amennyiben ők mindig előlegesen gondoskodnak róla, hogy ne legyenek véleményökkel egymagokban. Vegyük már egyszer észre, hogy elhaladt mellettünk a modern korszellem s az sajátította ki tőlünk a mi egykori tulajdonunkat: az egyéniség elvét, a lelkiismeret szabadságát! Vegyük észre, de fontolóra is, hogy midőn a katholicismus elve annyira szembe került már a katholikus egyházhoz tartozóknak a zömével is, ugyanakkor a mi protestáns egyházaink mégis egyre lejebb szállanak számarányban és köztiszteletben egyaránt. Lássuk meg, hogy legcsekélyebb vonzerővel sem bírnak az amott magokat már otthon nem érző szabadabb gondolkozásuakra, ós gondoljuk meg, hogy a protestáns egyházak e hitelvesztettsége nem eredhet egyébből, mint a sajátmaga által elkövetett hibákból. Ha a protestáns egyházak ma is fennen lobogtatnák a protestantismus zászlaját s nem engedték volna oda önként mások kezébe a zászlórudat: a katholicismusban hazátlanul bolyongók nemcsak a másoktól hordozott zászló alatt, hanem természetszerűleg egyszersmind az ők táborukban találnák meg hónukat. Mig a katholicismus teljesen a múltból veszi erejét: a protestantismus szelleme naponként megifjítná a protestáns egyházakat és a jövőre is felruházná őket az idők minden változásában helyt álló képességgel. Ha a protestáns egyházak ismét elére állanának a haladás ügyének: milyen hamar uj életerőre kapnának meggyengült, elsorvadt tetemeik! Igazán kapóra jött az antimodernista eskü, hogy önmagoktól megborzadjanak a protestáns egyházak antimodernistái, ha ugyan öntudatra képesek még ébredni, s észreveszik, hogy mennyire sülyedtek a visszafelé való fejlődés utján. A Häckel kilépése már kemény intőjel volt : symbólizálta a protestáns gondolkozású egyháztagoknak azt a kiábrándulását, melyet egyházok protestáns-ellenes hivatalos működése támaztott bennök. Most ime itt az antimodernista eskü, amelyet magyar református körökben is élénken támadnak, anélkül, hogy meggondolnák, hogy épen őket illeti a kezdeményezés dicstelensége s a pápa talán öntudatlanul