Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Zoványi Jenőtől: A protestantizmus fogalma és lényege

44 Zoványi Jenő. az, hogy lehetőleg az igazság érje el ezt az eredményt. Ha igazság az én véleményem, majd kiderül talán egyszer, de ha az derülne ki, hogy nem az, és én mégis csalatkozhatatlannak tartottam volna magamat és elfojtani próbáltam volna az ellenkező véleményt: oh ! beh nagy gyalázat mocskolná be emlékemet az utókor előtt. Mig tehát gondolat- és szólásszabadságot követelünk a magunk számára, ugyanakkor épenugy kötelességünk megadni még a velünk homlokegyenest ellenkező vélekedésüeknek is. Ha én szabadelvű álláspontot foglalok el a Pál apostol vagy Bullinger által hitt és vallott dogmákkal szemben és annyira jogosultnak tartom a magam állásfoglalását, hogy lemoshatatlan foltnak tartom az illető egyházon az érte való hivatalos eljárást: épen olyan örökös gyalázatnak tekinteném magamra nézve, ha ellene törnék akármelyik confessionalis meggyőződésű hitsorsosom ebbeli jogának. Vagy ha én p. o. a Jézus létezésére nézve fölmerült kérdésben a conservativabb állásponton levén, nagyon gonosz lélek volna az, ami arra vezérelhetne, hogy megtagadjam valamelyik szélsőbb irányú theologus-társamnak erre való jogosultságát vagy ebben való jóhiszeműségét. Mert hiába declamálom a legradikálisabb elveket, ha nincs meg bennem az a tulajdonság, hogy el tudjam tűrni az ellenvéleményt; és ha vesztére török annak, aki bármiben is eltérő álláspontra helyezkedett velem szemben: egész szabadelvüségem csak külső máz és alakoskodás, de korántsem egész lényemet átható valóság. Épen ezért tovább is megyek. Érvényben kell állania a vélemények e tiszteletben tartásának, ennek a türelmességnek nemcsak ugyanazon egyház kebelén belül, hanem bármely egyházzal és tagjaival szemben is. Ha panasszal és méltatlankodással emlegetjük a magyar protestánsoknak a katholikus egyháztól és az állami hatalomtól szenvedett üldöztetéseit: nem épen abban a mértékben tartozunk-e kárhoztatni azt az üldözést ás jogfosztást, amelyben a katholikusok részesültek volt Angliában? Ha súlyos Ítéletet mondunk a felekezeti fanatismus áldozataiért a katholikus egyházra: nem épen oly súlyos ítélettel kell-e megbélyegeznünk a szászországi lutheránus egyházat a Crell haláláért, vagy a genevait a Serveiéért és az ottani inquisitio számos többi áldozatáért? És ha ezt nem tesszük, sőt minden protestáns gondolkozás és minden keresztyén érzés ellenére védeni és menteni próbálgatjuk történetünk sötét oldalait: miféle kétlaki természet nyilatkozik meg bennünk, midőn egyidejűleg nem vesszük szintén védelmünkbe s nem leplezzük mentségekkel az ellenfél hasonló cselekedeteit, melyekre pedig neki több volt a lélektani alapja ugy dogmarendszerében (..extra ecclesiam non est salus"), mint az egész létének alapjául elfogadott tekin-