Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Zoványi Jenőtől: A protestantizmus fogalma és lényege

A protestantisraus fogalma és lényege. 43 inányokon kérődzők s amazokat kiirtani törekvők. És akik dicsőitik Luthert, mert feltámadt a szerinte elavult és romlott nézetek ellon, nem önmagokkal jutnak-e a legnagyobb ellenkezésbe, midőn másokat meg agyongyaláznak, minthogy hasonlóképen elégedetlenek egyes szerintök elavult vagy romlott nézetekkel ? És micsoda talányos álláspont az, amely mig Calvinusnál minden áron önállóságot és egyéniességet iparkodik fölfedezni és megállapitni, hogy annál nagyobbnak tüntethesse föl, egyidejűleg a porba tipor mindenkit mást, ha önálló és egyéni nézetet nyilvánít akár a régebbi, akár az ujabb történeti szereplőkről ? Valeat, quantum valere potest! A türelmesség emez elvének kell megnyilvánulnia minden, de minden egyes esetben a régihez ragaszkodók részéről az uj ösvényen járók gondolatai irányában. Csakhogy épenugy viszont is 1 A legteljesebb szabadságra tarthat igényt a conservativ tanok hirdetése is a modern eszmék hirdetői részéről. Ritkán történt, hogy rövidesen uralomra jutottak ez utóbbiak amazokkal szemben; rendszerint akkor győz valami eszme, amikor már maga is kopottá lett a még ujabbakkal való súrlódás közben. De sajnos! az uj eszmék győzelme is sokszor jár együtt azzal, hogy hivei ellene szegülnek a régi nézetek szabad hirdetésének. Sőt az is gyakran megtörténik, hogy még el sincs ismerve némely eszmék jogosultsága, követőik már is éktelen dühvel fordulnak a még ujabb eszmék és szószólóik ellen. Avagy nem akad-e p. o. a „szabadelvű" theologusok között, aki kész volna üldözőbe venni a Krisztus történeti valósága ellen kétséget támasztókat ? Félreértések kikerülése végett ki kell jelentenem e pontnál, hogy ami engem illet, feltótlenül meg vagyok győződve a Jézus egykori létezéséről, mert lehetetlenség, hogy eszmék csak ugy a levegőben teremjenek és fejlődjenek. Élő emberek lelke szükséges hozzá, hogy valami eszme vagy elv megfogamzzék benne s élő ember szava szükséges ahhoz is, hogy átültesse azt embertársai lelkébe. Ezért kellett múlhatatlanul valósággal élnie szerintem annak, aki az isten- és emberszeretet ama magasztos elvét hirdetni kezdte és közvetve kincsévé tette az egész embervilágnak. Ám azért mi jogon kárhoztathatom és üldözhetem az ő létezésében kételkedőket ? Hát ki biztosított engem afelől, hogy az én meggyőződésem a kész ós tökéletes igazság? Minő kinyilatkoztatás adta nekem olyan határozottan tudtomra, hogy épen nálam van letétemónyezve az igazság. Ember vagyok: csalódhatom. Csalódhatik ama másik is. Ha egyáltalában eldönthető valaha a kérdés, majd eldöntik a jövő nemzedékek. Elvégre nem az az érdeke sem az emberiségnek, sem a haladásnak, hogy minden áron az én meggyőződésem jusson diadalra, hanem