Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Zoványi Jenőtől: A protestantizmus fogalma és lényege

42 Zoványi Jenő. állapodott szilárdságát, korlátozólag és fegyelmezőleg léptek fel minden amattól eltérő nézettel szemben. Folytatják ezt a dísztelen munkát ma is, folytatják a szabadság ós tudomány palástja mögé bújva a szabadság és tudomány ellen. Pedig ennek az erkölcsi tekintetben minden kétségen kivül menthetetlen janus-arcu politikának még jogi jogosultsága is csupán abban az esetben lehetne, ha az egyház maga nyilvánosan és hivatalosan felmondván a haladás és vallástisztitás ügyének, ugy hiveit, mint hivatalnokait törvény szerint ós kifejezetten, előlegesen elkötelezne bizonyos hittételekhez. Mielőtt azonban az antimodernista esküt eként ünnepélyesen is letétetnék legalább az egyházi hivatalnokokkal: addig még mindig jogunk van követelni a lelkiismereti szabadságot és az egyéni vélemény jogosultságát, mint a Protestantismus lényegét, melylyel szemben vétséget követ el mindaz, aki ennek bármely minőségben és akármilyen mértékben sérelmére tesz. Ma, mikor a protestantismusnak e teremtő erejű szelleme kiáradt a közélet és tudomány egész terére, mikor áthatotta a társadalmat ós irodalmat egyiránt, és kizárólag a katholikus egyházi élet és tudomány — még az sem teljes mértékben — zárkózik el előle, meglepő anachronismus, hogy épen a protestáns egyház kebelében jelentkezzenek olyan tünetek, melyekről ezzel a szellemmel való szakításra és az ellenkező tábor segédcsapatává lenni készülődésre lehessen jogosan következtetni. Mert hát miben is áll az a vélemény-nyilvánítási szabadság? Abban, hogy akár valamely már ismeretes meggyőződéshez való csatlakozását, akár saját lelkében keletkezett uj gondolatát tartózkodás ós aggodalom nélkül, de minden bántalom és üldözés nélkül is kinyilváníthassa bárki. Az újszövetségi, de zsidó Gamáliel bölcsesége is ide irányult. Minő szégyen, hogy a keresztyénség annyira eltávolodott tőle, sőt akadt protestáns exegeta, aki ellenfelei iránti gyűlöletében arra az értelmezésre vetemedett, hogy a Gamáliel mondását „nem lehet mindenre alkalmazni"! A szellemi szabadság követelménye az az egyéni jog, hogy gondolkozhassék akárki is bármily dologról minden korlát nélkül. És ugyancsak a szellemi szabadság követelménye az az egyéni jog. hogy gondolatai eredményét semmitől se tartva közzé tehesse az illető mások számára is. A közérdeknek is követelménye ez. Minő nemes eszmék, bölcs gondolatok maradhatnak eltemetve egy-egy bátortalanabb ember lelke mélyén, ha nem részesül teljes kíméletben az egyénnek ez a joga. Pedig voltaképen nem is kíméletben, hanem egyenesen méltatásban kellene részesülnie igazság szerint. Hiszen az emberiség szellemi fejlődését kizárólag az uj eszmék hirdetői munkálták és végképen nem a hagyó-