Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Zoványi Jenőtől: A protestantizmus fogalma és lényege

A protestantisraus fogalma és lényege. 41 körül. Az egyéni vélemény jogosultságának elismerése és akárki vizsgálódási jogának szabadon hagyása nélkül a protestáns egyházak magok szállanak le arról a piedestalról, melyre az 1529-iki protestatio emelte őket, és amelyet, habár sokszor vétkeztek azóta ellene, de még mindig iránytűnek szeret tekinteni a protestáns egyháztagok nagy többsége. A protestáns egyházak a reformáció forrongási korszakának elmultával abban kerestek magok részére szilárd alapot, hogy a katholicismusnak a tridenti zsinaton jóformán megállapított tanrendszere hasonlatosságára szintén kijegeccsitsék saját hitrendszeröket. Ezt azután a reformáció szellemével és magoknak a hitvallásokat készítő egyéneknek az intentiójával is ellentétben végleges jegecesedésnek kezdték tekinteni némely reactionarius szellemű s a kortársak szeszélye és gyarlósága folytán időnként felülkerekedett elemek. Elnyomták aztán [nemcsak a „tévelygéseket" hanem még a „tévelygésekre" szerintök alkalmat adható nézeteket is. Pedig a protestánsok is szerettek volna a hit kérdéseivel behatóan foglalkozni, plane a kezökbe adott biblia nyomán, s nagy fajdalmokra lehetett sokaknak, hogy minduntalan beléütötték fejőket hol egy, hol más dogmába. Végre is öntudatra ébredtek s meggyőződvén róla, hogy nemcsak a katholikus egyház tekintély-elvében található meg a haladás ellensége, hanem a protestáns egyházak kijegecesedett orthodoxiájában is, egyre többen ós jobban kezdték tördelgetni vagy legalább is surolgatni ezeket a jegeceket. Sehogy se bírták megérteni, hogy miért legyen kiváltságuk eszméik hirdetésére kizárólag Ά hitvallások hajdani szerzőinek, s miért ne lehessen nekik is egyénenként, akik talán szintén tudnak annyit, mint amazok és vallásos érzésök ereje sem áll hátrább amazokénál ? A protestáns scholasticismus ellen fellépő coccejanismus, másrészről a Cartesius, Spinoza, Bayle bölcsészetének hatása alatt kifejlődött deismus és a nyomukon támadt felvilágosodottság. azután a theologiában fellépő szabadabb irányok: a neologia, naturalismus, rationalismus, tiibingai iskola, modern és szabadelvű theologia, vallástörténeti iskola általában mind az egyéniség jogára alapították s alapítják a hivatalos tantól eltérő nézeteiket s ezt az egyéni jogot oltalmazták a botránkozó és eretnek-üldözésre minden percben készen levő reactio ellen. A reactio csúnya munkáját ugyanis a protestantismus hitelének és becsületének roppant megrontásával majdnem állandóan folytatták a hivatalos egyház cégére alatt. Beugrottak a katholicismus részéről elhangzott ama szemrehányásoknak, hogy a protestantismus tért enged akárminő hitetlen ős anarchistikus felfogásoknak, s hogy megmutassák az ellenfélnek egyházok tanbeli és kormányzati rendszerének meg-