Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)
B. Pap Istvántól: Gyakorlati theologiai irodalom
Gyakorlati theologiai irodalom. 33 káció ennek színezetét hordja magán. Jézus igéjében közeledik hozzánk, minden egyes igéjében. Ha a textusban nincs közvetlen vonatkozás Krisztusra, a prédikátor ne vonszolja ezt bele hajánál fogva; de a gyülekezet érezze mindenkor, hogy a textus keresztyén gyülekezetnek szól és hogy csak keresztyének tehetik azt egész jelentó'ségükben magukévá. Minden textus mögött Krisztus álljon. És végül a fó'dolog, hogy minden prédikátor elmondhassa Pállal: hittem, azért szólottam és ekként imádkozzék: Uram hiszek, segítsd fel az én hitetlenségemet! A Schian ezen sorozatban megjelent „die Predigt" c. munkája, Niebergall és Baumgarten dolgozatai mellett ez a kis könyv is értékes terméke a modern homiletikai irodalomnak. Minden lapja arra figyelmeztet bennünket, hogy a homiletikában a fó'dolog: a mit prédikáljunk? kérdésére adott feleletnek szabatos meghatározása, mert ettó'l függ az igehirdetés megfelelő gyakorlása. A lelki gondozásra vonatkozó elmélet köréből két elevenen megírt, nagy tapasztalatot feltételező' munka jelent meg e sorozatban Hesselbacher karlruhei lelkésztől „ Die Seelsorge am Dorfe" és Bechtalsheimer mainzi lelkésztől „ Die Seelsorge in der Industriegemeinde". Mindkettő a nőmet idevágó munkáktól eltérőleg minden professzorizmus nélkül van megírva, a szerzők többnyire saját munkálkodásának köréből vett esetekben szemléltetik a szolgálatra vonatkozó elveiket. Hesselbacher könyvében látjuk a falusi lelkészt forgolódni bizalmas együttélésben mint a gyermekek, szegények, betegek, bűnösök barátját. Munkájának bevezető részében éles megfigyelő tehetségre valló megjegyzéseket találunk azon körülményekre nézve, amelyek a falusi lelkész pásztori munkáját megnehezítik. Értékes feldolgozása ez annak, amit már előzőleg l'Houet lelkész „Zur Psychologie des Bauernthums" c. becses munkájában (1405.) adott. Olvasva mindkét iró munkájában a kollektiv gondolkozású és lelkületű falusi gyülekezetek természetére, vallására, moráljára, bizalmatlanságára, közönségére stb. vonatkozó részleteket sok helyen mintha csak a mi viszonyainkról szólnának. Igazat adunk Hesselbachernek, midőn azt mondja könyvének végén, hogy az igazi, hivatását hiven teljesítő falusi pap a legjelentékenyebb nemzetépítő munkát végezi. Bettelsheimer reá mutat könyvében azokra a még nagyobb nehézségekre, amelyekkel a vormsi munkások körében szolgáló lelkész találkozik. Érdekes amit a szociáldemokrációra vonatkozólag saját tapasztalatai alapján mond (65 1.) „Megfigyeléseimnek eredménye az, hogy a szociáldemokrácia céltudatosan tör a vallásos és egyházi élet megsemmitésére, az olyan gyülekezetek, ameiyekben a szociáldemokraták ragadják magukba a vezérletet, belsőleg tönkre mennek." A summája annak, amit e könyvekből megtanulunk, hogy az intensiv tapasztalati és lélektani alapon nyugvó lelkigondozás ma is az „ars articun", amelynek Theol. Szaklap. IX. óvf. 3
