Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Könyvismertetés - Sebestyén Jenőtől: Visscher Hugó Prof. dr. Religion und soziales Leben der Naturvölker

Könyvismertetés. 313 tésében megjelenő „Praktisch-Theologische Handbibliothek" sorozatban jelentek meg. Reá mutattam különösen arra, hogy ezen élénk, élvezhető előadásban megjelent német könyvek különösen a gyakorló ifjú lelkészek számára Írattak meg, őket akarják a szolgálat külömböző ágainak végzésénél irányító eszmékkel felszerelni. Most ez alkalommal az ujabb gyakorlati theologia egy kiváló modern képviselőjének P. Drewsnek aki a hallei egyetemen a praktika theologia tanára, munkáját ismertetem, amelynek cime: „Das Problem der praktischen Jheologie. Ein Beitrag zur Reform des theologischen Studiums." Bizonyos tekintetben aktuális érdekkel bírnak ebben a dolgozatban elmondottak reánk nézve is, mert hiszen a mi ref. theologiai akadémiánkon az uj tanterv épen a gyakorlati theologia előadására nézve rendel jelentősebb újítást. Hiszen mindenünnen, ahol a lelkészképzésről szó esik ez a jelszó és felhívás hangzik felénk : adjatok a theologián gyakorlatiasabb jellegű képzést a mi lelkészjelöltjeinknek! Mert ki vonná kétségbe azt, hogy a mi magyar prot. egyházunk nehéz problémák előtt áll ? De a legnagyobb probléma : tudunk-e olyan papságot képezni, amely kellő fegyverzettel lép ki a munka- és küzdőtérre ? Drews könyvének elején, mielőtt a gyakorlati theologia tanításának reformjáról szólana, reá mutat arra, hogy a német egyetemeken mennyire megszaparodott az órák száma és kifogásolja, hogy az ószövetségi tudományok, valamint az egyháztörténet is túlságos terjedelemmel és részletességgel adatnak elő. Általában, mondja, sokat foglalkoznak a theol. studiumok körében a múlttal és keveset a jelennel. Pedig a lelkipásztornál a fődolog, hogy megértse, ismerje ama helyzetet, keretet, amelynek körében szolgálata lefolyik. A jelen egyház feladatainak, szükségeinek ideáljainak teljes meg- és átértése az, amire a modern lelkésznek szüksége van. Feltünteti azután, hogy különösen a gyakorlati theologiának kell a legélénkebb érintkezésben lennie a mai modern korral. A gyakorlati theologia, mondja, úgy a hogy az az egyetemi előadásokon megjelenik először is abba a hibába esik, hogy túlságos tért foglal el benne a „rendszerezés" — Systematisierung — amely abban áll, hogy a gyakorlati theologusok nagy körülményességgel tárgyelják és állapítják meg a praktika theologia princípiumát és azt, hogy miként lehet ebből a tudomány egyes ágait dedukálni és koordinálni. Ennek a rendszerezésnek különösen Marheinecke, Nitzsch, Moll, Achelis a nagymesterei. Valóban, ha olvassuk ezeknek munkáit, igazat adunk, Drewsnek, különösen azért, mert úgy találjuk, hogy nincs két egyforma rendszer és a felállított elvhez való szigorú, sokszor erőltetett ragaszkodás eredménye azután az, hogy ezek a nagy rendszerezők, hol egyik, hol másik fontos ágát a gyakorlati theologiának kiutasítják a tudomány köréből, csak azért, mert nem férnek el az a priori megszerkesztett elmélet prokruszteszi ágyában.