Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Könyvismertetés - Sebestyén Jenőtől: Visscher Hugó Prof. dr. Religion und soziales Leben der Naturvölker

312 Könyvismertetés. 312 egy magasabb fejlődési stadiumra és egy ideálísabb vallásos tudatra emlékeztetnek. Ε jelenségek hangsúlyozása pedig azért szükséges, hogy lássuk, miszerint a vallás nem valami evolúció folytán szerzett kincse az emberi léleknek, hanem lényegéhez tartozó lelki faktor, amely nélkül nem teljes az ember egyénisége s amely a leghatalmasabb, szinte centrális szerepet játssza az emberiség életében. A vallás tehát korántsem magánügy. Épen azért a szociális typusok beosztásánál a szerző a vallást veszi legfőbb alapul. S miután Spencer, Dürkheim, Vierkandt és Steinmetz módszerét ismerteti és főleg az első kettőnek azt veti szemére, hogy a társadalmi fejlődésben a szellemi faktorok számára nem sok tért juttatnak, Vierkandtot mintegy kibővítve, a vallást mint leghatalmasabb társadalmi faktort veszi a szociális typusok beosztásának alapjául s ennek nyomán három nagy — de nem időrendben — egymás után következő fázist vesz fel u. m. 1. az abszolút-vallásos fázist; 2. a relatív-vallásos fázist; 3. a relativ-vallástalan fázist. Az első kitűnik az által, hogy a bele tartozó szociális typusok kizárólag vallásos karakterrel bírnak. Itt a vallás szinte egyeduralkodó társadalmi faktor. Ebben élnek a természeti népek. A második akkor keletkezik, amikor a vallásos álmodozás az öntudatnak csinál helyet. Ez a mythológiai kozmogoniák és theogoniák korszaka. A vallás itt még uralkodik a szociális fölött, de megszűnik azt teljesen abszorbeálni. Az utolsó fázis a keresztyén vallás által állt elő. De amikor ezt relatív-vallástalannak nevezzük, ez nem azért történik, mintha itt a vallás kisebb jelentőséggel birna, hanem azért, mert individuális elmélyülésével a társadalomban való egyed uralma folytonosan] csökken és szociális funkciója már egészen másként érvényesül. Természetes, hogy e három fázis körül most már szerző a továbbiakban csak az elsővel, vagyis a természeti népek életével foglalkozik. Ebben jellemzi először azok intellektuális és etikai életét, azután az egyéniség érvényesülését a primitiv társadalomban, a vallásos alapérzés hatását a psychikai életre s végül az animizmus, spiritizmus és fetisizmus jelenségeit és lényegét. Végül pedig egy „Schlussbetrachtung"-gal záródik az értékes első kötet, amelyet a német keresztyén sajtó is rokonszenvvel fogadott s amelynek elolvasását és tanulmányozását nemcsak misszionáriusoknak, hanem minden theologusnak melegen ajánljuk. Csak az a kár, hogy óriási anyag van aránylag kis helyen összeszorítva s temérdek kérdés bizonyos előtájékozottságot kiván az olvasóra nézve. A második kötet még érdekesebbnek ígérkezik mert ott már az egyes problémák bővebb kifejtése következik. Ennek ismertetése azonban már a jövő számra marad. Budapest. Sebestyén Jenő. A gyakorlati theologia problémája. Ε folyóirat ez évi 2. számában ismertettem néhány művet a legújabb német gyakorlati theol. irodalom köréből, olyanokat, amelyek a Niebergall szerkesz-