Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Tüdős István dr.-tól: Jézus tanitói útjának földrajzi adatai

28 Dr. Tüdős István. Az 1

2

8 szerint Jézust Béthabarában látta Keresztelő János először, ahol „másodnapon" látta egyenesen hozzá is menni (1

S

9), akire rögtön mondja a prófétai ígéretet: „ez az Istennek ama báránya, aki elveszi e világnak bűneit". Béthabara a Jordánon túl feküdt s nem lehetetlen, hogy épen ahoz a várhoz közeit, amelybe Heródes Keresztelő Jánost elzáratta s ahol le is fejeztette, t. i. Machérushoz, amely egy völgyszorulatból kiemelkedő hegycsúcson feküdt. Az Idvezitő Bethabarából s vidékéről az 1 4

4 szerint a Jordán nyugati oldalán fekvő Galileába akart menni, de mielőtt elment volna, tanítványokat vett magához, még pedig Simont, Filipet, András már előbb csatlakozván hozzá. A Galileába menetel a 2

1 szerint harmadnap múlva történt, amikor is Jézus Kánába ment, ama lakodalomba, amelyben a vizet borrá változtatta. Kánából a 2

l

2 tudósítása szerint Kapernaumba ment alá, amely kifejezés nem mást jelent, mint az egyszerű átmenetelt, lévén Kapernaum fölebb eső hely Kánánál. Kapernaumban csak kevés ideig volt, vagy az eredeti szöveg szerint: „nem sok napig tartózkodtak" [έμειναν ov ιιολλάς ημέρας], — Innen a 13. vers szerint felméne Jeruzsálembe, ahol a templomból kiűzte az árusokat, amint ez a Lukács 19

4

5_

4

6 verseiben is meg van irva, valamint a Máté 21 ig-,a verseiben. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy Lukács és Máté a virágvasárnapi bevonulás után történtnek jegyzik fel, mig János a 12-ik fejezetben, ahol a Jeruzsálembe vonulásról van szó a virágvasárnapi alkalommal, ezt nem említi meg. Természetesen a lényeg változatlan, amelyet az időpont nem érint. Ez alatt az első jeruzsálemi tartózkodása alatt keresi fel Nikodémus az Urat, hogy erősítést nyerjen azokban a dolgokban, amelyek lelkét kezdték eltölteni a jelek láttára, amelyekről elismeri, hogy csak olyan teheti, akivel az Isten van (3 2). — A Nikodémusnak adott tanitás után a 3 22 szerint Júdeának földére megy, tehát a szent földnek déli vidékére. Ezzel ellentétes a Keresztelő János menetelése, aki a 3 23 verse szerint Béthabarából Énon-ba ment, Sálim mellé, amely északkeleti Samáriában volt, tehát közel Galilea déli határához. Mintha ezzel az volna jelezve, hogy az úttörő és mester munkája által a még meg nem hódított lelkek így lesznek megnyerve a szent ügynek. Jézus Júdeai tartózkodásának idejéről, hogy meddig tartott, nincsen feljegyzés, mert a 4

3 csak annyit mond: „elhagyta Júdeát". Júdeából ugyancsak e 4 3 jelzés szerint Galileába ment, de Samarián kellvón keresztülmennie, ez útjában az 5. vers szerint Sikárba tért be, azaz abba a városba, amely az ú. n.