Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)
Sebestyén Jenőtől: A protestantizmus fogalma és lényege
A protestantizmus fogalma és lényege. 295 kifejezni. Hol itt a zsarnokság·, a lélek megkötése? Hisz ha Debrecenbe akarok menni s felülök egy vonatra, mely oda indul; nem lármázom s nem látom szabadságomat megsértve. De bezzeg türelmetlenkedem akkor, ha Bécsbe indultam s mégis Debrecen felé visz a vonat. Igy vagyunk a hivatali esküvel is. Ha pedig valakinek mindez nem tetszik, a vonat az állomásokon meg is szokott állani; tessék kiszállani. Épen ezért teljesen elfogadhatatlan Zoványi következő kijelentése is : „Mert lehet-e ott szó igazi tudományos vizsgálódásról, ahol a kutató és biráló elme megállani kénytelen útjában, mikor beleütközik az esküjében emiitett hitvallás valamelyik tételébe?" Erre első sorban is azt jegyezzük meg, hogy a korlátlan kutatás és bírálás jogát soha semmiféle prot. egyház nem tiltotta. Mert az, hogy valaki kutat és birál, még nem jelenti azt, hogy mindjárt hiszi is azokat a dolgokat, amelyekkel foglalkozik. Én foglalkozhatom pl. az atheizmussal is tudományos szempontból egy egész életen keresztül és ha nem tettem magamévá annak elveit nem szegtem meg az eskümet. Ha azonban kutatás közben jutok más meggyőződésre, még akkor sem vagyok megfosztva az uj hit alapján való berendezkedéstől, mint Zoványi állítja. Mert egyszerűen kilépek az egyházból, áttérek a másikba, ha az iránt lelkesedem és tovább kutatok. Vagy pedig körülnézek s szervezkedni fogok. Ha látom, hogy sok követőm s lelkirokonom akad a régi egyházban is. mozgalmat indítok, hogy egyetemes zsinat módosítsa a konfessziókat, amelyre manapság is van példa s ott eldől, hogy ki van többségben. 1) Ha tehát az egyház egyeteme a régi elvekhez ragaszkodik, levonom elvtársaimmal a konzekvenciát s külön szervezkedünk. Ha ') Klasszikus példa erre a magyar ref. egyház történetéből az 1638 szeptember 23-án Debrecenben tartott félköz-zsinat határozata, melyet a Tiszáninneni és túli esperesek hoztak „azon újítások megelőzése végett, amelyeket némely Angliában és Hollandiában összeesküdt magyar alumnusok akarnak az egyházba behozni··. A kisebb kánonok 5-ik cikke ugyanis igy hangzik: r A hitágazatokban s a keresztyén vallás más alapjaiban, a szertartásokban, sakramentumokban s a magyarországi egyházban régóta fennálló rendtartásokban magánosan, saját tekintélyével sokak botrányára és sérelmére senki változtatást vagy ujitást tenni ne merészeljen, hanem ha valamit megujitandónak tart, az egész egyház megegyezésével nyilvános zsinaton történjék ez, végre az egész ügyet az egyház Ítélete alá bocsássa." Ez az okos határozat s benne az általam aláhúzott részek, azt hiszem, méltó cáfolatul szolgálnak Z. vádjaira. íme a vad orthodoxnak nevezett korszak mily bölcsen jelöli ki az útját annak, hogy miként történjenek az egyházi újítások s mily világosan áll előttünk az a tény, hogy a konfessziók soha sem voltak számunkra elsőrendű hitszabályozó források, hanem mindenkor a szentírás volt az, amelynek segítségével a konfessziók is felülvizsgáltattak és biráltattak. Igazán nincs okunk rá, hogy ma már más taktikát kövessünk az egyházi újításokkal szemben. Látjuk tehát, hogy a „saját tekintély" még nem elég s ha az sokak botránkozását hívja ki maga ellen a szó szoros értelmében csak privát vélemény marad.
