Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Sebestyén Jenőtől: A protestantizmus fogalma és lényege

294 Sebestyén Jenő. umnak, s akkor szabadon evolválhat s változtathatja meg· máról holnapra a nézetét és lehet buddhista, christianus vagy akármi más. Akkor nem felelős senkinek, hihet személyes Istent vagy személytelent, szóval kijegecesedett elvek nélkül szabadon tombolhat benne a „Gefühlsprinzip". De mihelyt másokkal akar szövetkezni, akkor már ki kell válogatni vallásos hittartalma maradandó értékeit s azok alapján berendezkedni. Zoványinak tehát különösen egy állítás igazolása nem sikerülhet s ez az, amelynek kedvéért irta valószínűleg az egész cikket, hogy t. i. igazolja azt, miszerint egy protestáns egyház kebelében bárki, bármiféle elveket vall is, bennmaradhat. Ennek lehetetlenségét csak akkor látjuk be igazán, amikor egy-egy Jatho eset előfordul; midőn előáll pl. valaki és azt mondja, hogy ő a személyes Istenben nem hisz! Vájjon ez a kérdés is lényegtelen a protestantizmusra nézve ? Hát akkor mi a lényeges 1' Van-e egyáltalában a protestantizmusnak valami lényeges örök értékű és érvényű tartalma? S mi az ? Zoványi szerint nem igen lehet, szerintünk azonban, ha egyszer keresztyén az a protestantizmus, akkor kell valamelyes pozitív tartalmának lenni. Vájjon nem lehetnek-e benne oly alapvető igazságok, melyek végérvényeseknek s létfeltételnek tekinthetők? S vájjon ezek megtagadása még mindig feljogosít valakit arra, hogy magát keresztyénnek ós protestánsnak nevezze? Zoványi szerint minden „igazság" valódisága csak a jövőben dől el. Vájjon nem lehetnek igazságok, melyek már évszázadokkal ezelőtt megállapittattak ? Mi van ily körülmények között Krisztus örök érvényű tanításaival? Megállhatnak-e azok Zoványi szerint? Nagyon örülnénk, ha modern részről már egyszer necsak annak hangsúlyozását hallanók, hogy mi a protestantizmus lényege, mert ez gyakran nagyon gyanús takaró; hanem azt is, hogy szerintük mi a protestáns keresztyénség végérvényes, tehát üdvösséget munkáló pozitív tartalma? Végül még csak egy súlyos vádra akarok reflektálni. S ez az, hogy a református egyház a hivatali esküre való kötelezéssel tulajdonképen az antimodernista esküt teteti le papjaival és tanáraival. Ez természeten Zoványi számára borzasztó torturát jelent s tényleg az is mindenféle „modern" theologus, „szabadgondolkodó" ós egyházi szervezetben megmaradni nemakaró „szabad szárnyalású" lélek számára. Hisz a ker. etika is bilincs a nem keresztyén számára! De vájjon teher-e azoknál, akik ugyanugy gondolkoznak mint az egyház, akiknek életideálja és célja egyezik az egyházéval, mert hisz másként nem is állottak volna annak szolgálatába? Az egyház nem kényszerit senkit, de felveszi azokat, kik jelentkezésük által az egyházzal való felfogásbeli harmóniát akarják