Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Sebestyén Jenőtől: A protestantizmus fogalma és lényege

292 Sebestyén Jenő. hitben s elszántságot a felemelő küzdelemben ? Vájjon milyen lehetett az ideálizmus, melyet Zoványi adott az ő tanítványainak, amikor esetleg hitbeli kérdések tárgyalása után mindig hozzátette: „De ez uraim nem bizonyos, semmi sem bizonyos, ne higyjenek tehát benne teljesen." S itt megfordíthatnánk Zoványi fentebbi idézetét s ezt mondhatnánk: az, hogy erősen hittem valamiben s épen ezért elfojtani próbáltam az ellenkező véleményt, holott nem volt igazságom, szánalmas színben tűnhetik fel az utókor előtt. De mennyivel nagyob gyalázat fogja majd bemocskolni emlékemet akkor, ha csakugyan igazam volt ós én még sem követtem el semmit az igazság diadaláért, hanem e helyett inkább az agnoszticizmus köpenyébe burkolózva ama „csúfolók" kényelmes karosszékében foglaltam helyet! ? ^ . . De menjünk tovább. Itt van még a Zoványi által annyira emlegetett türelmetlenség is, mely szerinte ugyanolyan jelenség nálunk is, mint a róm. kath.-ban. Nos tehát itt is egy kis küiömbsógtételre van szükség. Van ugyanis egy bizonyos általános jeliegü türelmetlenség, melynek semini egyházi vagy theologiai karaktere nincs. Ez, mondhatnánk, igen gyakran az erős meggyőződés sajátja. Tehát nein csupán vallási téren, hanem tudományban, politikában egyaránt előfordul. Csak a másik forma az. amely már a furor theologicus szülő anyja. A római kath. egyházban pl. nem az teszi veszedelmessé a türelmetlenséget, hogy erős meggyőződés áll mögötte, hanem az, hogy egy más dolog: az egyház egyedül üdvözítő erejére vonatkozó dogma a hajtóereje annak. Ők e7vből türelmetlenek, mert az egyházról szóló felfogásuk nem tűr maga körül semmiféle más véleményt. A róm. kath. inquizitorius üldözéseknek az volt a célja, hogy az emberek ne csak engedelmeskedjenek, hanem másként is higyjenek, úgy, ahogy azt az egyház előírja. S épen ez volt a róm. kath. türelmetlenség zsarnoksága. Nálunk protestánsoknál még a türelmetlenség tulhajtásaiban is, sohasem ez a vezér motívum, hanem az, hogy a másként vélekedők ne zavarják a mi munkáinkat s ne rombolják le azt, amit mi építettünk. Még Servet elitéltetésónél is ez a fődolog. Nálunk tehát a türelmetlenség nem logikus folyománya tanrendszerünknek. Ha pedig mégis néha ellenszenves módon nyilatkozik meg nálunk is az efféle, az nem egyéb, mint a hatalmas erővel fellépő erős meggyőződés helytelen módon való érvényesülni akarása. Mert mi nem kiirtani akarjuk a mi világnézetünket veszélyeztető elveket, mi csak azt akarjuk megakadályozni, hogy a saját házunkból ki ne verjenek bennünket. Természetesen tehát bizonyos formában harcolni is szabad ellenök, épen annál a jognál fogva, amelynél fogva minden meggyőződós, tehát a reformátorok meggyőződése is harcolt az általa.