Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Sebestyén Jenőtől: A protestantizmus fogalma és lényege

288 Sebestyén Jenő. mintára tekintély nem lehet. De ez nem azt jelenti, hogy nálunk most már, mint Zoványi gondolni látszik, önmagunkon kivül semmi más tekintély nincs! A francia reformátusok között pl. a mult század végén nagy harc folyt a fölött, hogy a protestánsokra nézve mi lehet igazi tekintély: a Szentirás-e, Krisztus-e, vagy az értelem és lelkiismeret? Én azt hiszem, hogy egyik sem exclusive, hanem ebeknek szerencsés konstellációja és egymásra hatása együttvéve. De ha ennyire eljutottam, akkor már a Zoványi-féle radikalizmustól meglehetősen messzire járok, mert ekkor az írással és Krisztussal szemem előtt már a keresztyénség terrenumán vagyok és maradok. Amíg tehát Zoványi elvét érvényesítjük, addig tényleg nincs jogunk megbotránkozni Jatho vagy Kalthoff monizmusán, sem annak a holland papnak vakmerőségén, aki egyszer csak arról kezdett prédikálni, hogy az ő lelkét a buddhizmus jobban kielégíti mint a keresztyénség s ő ezáltal Krisztushoz is közelebb jutott. Mert a szubjektivizmus egyeduralma alatt minden lehetséges és minden lelki erupció csak egyforma értékkel birhat. Ez pedig csak teljes anarchiára vezethet. Vizsgáljuk azonban meg, hogy mit proklamáltak tehát a reformátorok ? Szerintem semmi esetre sem csak úgy általánosságban az egyéniség elvét, mert mint mondottuk, ezt már régóta proklamálta a gondolkozó emberiség. Hanem igenis a keresztyén, hívő egyéniség elvét. A keresztyén hittartalommal bíró hivőnek azt a jogát, hogy a maga legbensőbb meggyőződésére hallgasson, annak segítségével vizsgálja a keresztyénség szellemi tartalmát s csak azt higyje el és úgy, amint az maga is át- és meg is élte. Ez az amit a német theologusok úgy neveznek, hogy „

Gefühlsprinzip." Ez az elv jelenti az egyház békóinak széttördelését s a vallási élet és üdvmunka teljes, tökéletes individualizálódását.') S tényleg azt látjuk, hogy a reformációi hullámverések alkalmával ez az elv teljesen érvényesült. Netn volt semmiféle formájú protestáns egyház. Az emberek csupán csak hittek, kiki a maga megyőződése szerint, de természetesen jórészt Luther és Kálvin, részben Melanchton szellemi hegemóniája alatt. Csakhogy a hitnek nem az a természete, hogy „Gefühl" maradjon. A reformátorok nemcsupán egy uj érzést akartak létre hívni, hanem igenis ebbe az uj érzésbe a keresztyén világnézetet beleolvasztani, szóval azt megtartani. Minden vallás világnézet alkotására törekszik. Tehát nem elégedhetik ') De természetesen sohasem az abszolút szubjektivizmus kizárólagos létjogosultságát. Mert a keresztyén hitéletben sohasem az egyén, hanem a gyülekezet a fő. Krisztus nem egy összeverődött hívő tömegnek, hanem egy szerves közösségnek az egyháznak királya s mi nem csupán individuumok, hanem egy tesnek tagjai is vagyunk.