Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Sebestyén Jenőtől: A protestantizmus fogalma és lényege

A protestantizmus fogalma és lényege. 289 meg· bizonyos chaotikus érzésrezgésekkel vagy mystikus elmélyedésekkel, hanem pozitív tételek után vágyódik. Azt tette már a római katholicizmusban is, mennyivel inkább érvényesült tehát ez az értelmet is annyira igénybe vevő protestantizmus öntudatos keresztyénségében ? Mert hiába minden erőlködés. A dogmanélküli, tehát pozitív tételek kijegecesedése nélküli vallás, közelebbről pedig keresztyénség csak — utópia! A dogmák, vagy — hogy e gyanús kifejezést egy kissé távolabb tartsuk, — pozitív tételek nem egyebek, mint az a csontváz, mely hitünk tartalmának szilárd formát, gerincet, külsőt ad, sőt mi több, azt lábra állítja s akcióképessé teszi. Elvnólküli vallás épen olyan színtelen valami, mint az elvnélküli ember, akinek nincs határozott jellegzetes egyénisége. A chaotikus vallásosság nem életképes erő. Így történt tehát, hogy a fejlődós törvényei értelmében a protestantizmus elvei sem maradhattak bizonyos stagnációban, hanem az egyszerű „Gefühlsprinzip" világnézetté törekedett alakulni. Ez a törekvés természetesen minden embernél másként nyilvánul s igy történt, hogy az első évtizedek chaotikus protestantizmusából kezdenek kiválni a dissidensek a különféle secták és uj formák, amelyek harcot kezdenek a protestánsok zömével. És most ezek, hogy mindenfelé, úgy a római kath. mint egyéb ellenséggel szemben védelmezhessék magukat, belátják a tömörülés szükségességét, szóval egyházakká kezdenek alakulni. Ennek afejlődési processzusnak, a protestantizmus lényegéhez tulajdonképen semmi köze s ez nem egyéb, mint inkább csak egy szociális mozzanat a protestánsok életében, mert hisz náluk ezután is, mint eddig is az egyéni hitélet marad a középpontban s az egyháznak semmi üdvintéző szerepe nincs. Pedig épen ennél a pontnál kezdődnek Zoványi kemény vádjai, amikor az egyházat megvádolja azzal, hogy a konfessziókra való „merev elkötelezés" és azoknak „hitforrásokul" való szerepeltetése által a csalatkozhatatlanság tanát ébreszti fel. csakhogy még rosszabb formában. Erre vonatkozólag talán elég annyit megjegyeznünk, hogy valamely protestáns egyház sohsem lehet más, mint az egyforma meggyőződéssel bíró keresztyének öntudatos, szabad társulása a keresztyénség ama formájának ápolására, amelyet ők a legtökéletesebbnek tartanak. Mi tehát nem kényszerítünk senkit; akinek nem tetszik, vonja le a konzekvenciákat, s távozzék abból a körből, mely szerinte helytelen utakon jár. A konfessziók létrejöttének valláspsychologiai rugóit pedig nem lenne szabad ennyire történelmietlenül ideállítani, mint ahogy azt Zoványi teszi. Mert sem az őskerfesztyénsógben a dogmákat, sem a protestantizmusban a konfessziókat nem úgy „ csinálták", hogy t. i. először nagy nehezen kispekulálták őket, Theol. Szaklap IX. évf. 20