Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)
Ravasz László dr.-tól: A középkori igehirdetés
280 Dr. Ravasz László. lálával becsapta az Istent, mily rettentően felsült, mikor az Úr — feltámadott. A tartalomhoz mért volt az előadás. Ugráltak, kiabáltak, tomboltak, állati hangokat utánoztak, hogy csak nevetésre bírják a hallgatóságot. Swigbert braunschweigi prédikátor arról beszélt, hogy az ördög ép' észreveszi, hogy a sziklasírba temetett Krisztus fel akar támadni. Rohan az ajtóhoz, hogy reteszelje be, de más eszköz hijjában csak a kampós orrát dughatta a závárban. Krisztus természetesen föltépte az ajtót és odaszakadt az ördög orra is, ki kínjában igy üvöltött: Jodeto! Ezt a Jodeto-t úgy üvöltötte maga Swigbert is, hogy hallgatóiban megfagyott a vér. Az volt a legnagyobb igehirdetői siker, ha az egész gyülekezet harsogó kacagásban tört ki; erre leginkább húsvétkor pályáztak és innen nevezik a nagy tömegek falrengető kacagását risus paschalis-nak. Az előadás nyelve is útszéli, a középkori latinságnak a francia, német nyelvvel való barokk keverése. Mit sem segített már ez általános leromláson az sem, hogy némelyek beszédvázlatokat citátumokat, szemléltető elbeszéléseket, morális példákat szedtek össze ós adtak ki. Ilyen pl. a Destructorium vitiorum és a /los theologiae c. gyűjtemény, amelyek közül különösen az első oly nagy kelendőségnek örvendett, hogy a XV. század utolsó két évtizedében — az akkori nyomtatási technika és könyvszükséglet mellett — két kiadást ért. Ha valaha kor, úgy ez megvolt érve a reformációra. d) A reforaiátori irány. Ebben az általános sivárságban egy uj irány köti le a figyelmünket: a reformátori irány, amely nemcsak mysztikus elemeket vesz föl, hanem hovatovább népiessé is válik, ez ezáltal mély hatást gyakorol a nép vallásos életére. Ennek az iránynak egyik typikus alakja Kaisersbergi Geiler strassburgi pap. Tanulmányai révén skolasztikus, vallásosságában a mysztika mérsékelt hive, de azért mindkét irány ferdeségeit kerüli. Nem theologizál, nem allegorizál, legfönnebb néha, a színezés kedvéért, hanem kézzel fogható realitással beszél. „A szószéken kész igazságot kell adni — mondja — ós nem még keresgélni azt; megköszönné az éhes vendég, ha a fogadós a helyett, hogy elkészített nyulpecsenyét tálalna elébe, elébb kivinné a mezőre és a nyúlra mutatna: ahol fut, ha ebéd kell, fogd el és süsd meg". 1) Minden erejét az erkölcsi kérdésekre fordítja; metsző sarcazmussal, lobogó pathosszal, kacagtató humorral ostorozza a bűnt, annál inkább, minél magasabb méltóságot visel hordozója. Különös erővel és nagy tájékozottsággal támadja a klérust, amelynek a bűneit ') Lentz i. m. I. p. 403.
