Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)
Ravasz László dr.-tól: A középkori igehirdetés
A középkori igehirdetés. 281 felsorolni el nem fárad soha. „Ha (olyan) barátot látsz, vess keresztet, mert ha fekete a barát, akkor maga az ördög, ha fehér, akkor az ördög anyja, ha szürke akkor mindakettő. Nem tudom mi jobb: zárdába küldeni egy leányt, vagy örömtanyára ? mert a zárdában is kéjnő lesz, csak kegynőnek hívják. So ist der höllisch Löwe, der Feind besonderlich uffsetzig den geistlichen Waldeseln, d. i. den Einsiedlern und denen die da fliehen Gemeinschaft der weltlichen Menschen." 1) A népiessége még nagyon dúrva, sőt útszéli, ízléstelen tréfák, durván kiteremtetézett szókimondás, példabeszédek, szójátékok, adomák és hangulatos képek színes keverékbe elegyednek és megadják beszédeinek sajátos koloritját, amelyen átizzik komoly erkölcsi ereje és szónoki szenvedélye. Wiklif ós Husz János korban előzik őt, de szónoki tehetségre nézve utána következnek. Wiklif az irás tekintélyének rendkívüli kiemelésével, az igazság megismerésének olyan felfogásával, amely egyszersmind erkölcsi nevelés is, az angol kegyességnek a typusát adja követőivel együtt, kik vörös gyapjúruhában hosszú bottal prédikálva járják be az országot; mig Husz János azzal a szláv csökönyösségével, mely az igazság praktikus megvallásában és gyakorlásában fajának sajátja, az elnyomott, üldözött tiltakozást, a lappangó forradalmat népe lelkületének és történetének állandó tényezőjévé tette. Mindannyiuknál nagyobb szónoki talentum volt azonban a flórenci dominikánus: Savonarola Hieronymus, akinek delejes hatása, lobogó szenvedélye és megdöbbentően tragikus sorsa még ma is, annyi száz óv múlva, foglyul ejti a szemlélőt. Jeremiásra emlékeztet az a belső, rettenetes küzdelem, amelyet hivatása érzetével viv meg, mig rabja nem lesz feltótlen prófétai szenvedélyének, hogy annak félelmes tüzében ellobogjon, vészlángként hirdetve a romlás nagy érszakájában, hogy uj, nagy fordulat áll be a világtörténelemben, mert „a fejsze immár a fák gyökesóre vettetett". Szülői orvosnak szánták, de ő „hideg verítékben fürödve" észmél rá egy átvirasztott éjszakán az isteni kényszerűségre, mely őt a lelkészi pályára sodorja. Hazulról szökve lép a szerzetbe, ahol oly erővel fekszik neki a szentírás tanulmányozásának és a lelki gyakorlatoknak, hogy az írást majdnem könyvnélkül megtanulja és miséin órákig hever holtelevenen az oltár kőlépcsőjén, mig testéből eltávozott lelke olyan látomásokban fürdik, hogy fakó arca világítani kezd a templom sötétjében, mikor az éjjel csöndjében leégnek a gyertyák 2) De lelkének minden ereje az igehirdetése ösztönzi Visszatér szülővárosába, ') Lentz i. m. p. 407. ') Picus de Mirandola.
