Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Ravasz László dr.-tól: A középkori igehirdetés

A középkori igehirdetés. 271 könyvekben keresik az üdvösséget, mikor az a szív közvetlen elmerülésében (excedere et cum Christo esse) sokkal könnyebben megtalálható. A toxtus ránézve csak mély értelmű symbolum, amely meglendíti allegorizáló képzelete szárnyait. Az írásban δ is háromféle értelmet fedez fel : az Énekek Énekéhez irott XXIII. beszédében a vőlegény menyasszonyát először a kertbe (hortus) vezeti; ez az irás históriai értelme; azután a pincébe (cellarium) (háromrekeszes), amely az irás morális értelmét jelenti, még pedig a fűszeres pince az elöljáróink iránti szeretet, a gyümölcsös pince a hozzánk hasonlók iránti szeretet, a borospince, az alattunk levők iránti szeretet; végül az ágyasházba vezeti (cubiculum), mely az Irás mystikus értelmét jelenti. Ez utóbbi leírásakor igy kiált fel : „oh boldog nyugalom helye, amelyben Istent immár nem haragvónak látjuk, nem is gondterhesnek, hanem akaratában jótetszőnek és tökéletesnek. Látása nem riaszt, hanem édesget; nem ébreszti a nyugtalan vágyakat, hanem csillapítja; nem fárasztja az érzékeket, hanem felüdíti.

1) — Clairveauxi Bernát költő volt, kinek beszéde hymnusszá válik, mihelyt teli lesz a szive. Szive pedig majdnem mindig tele volt. Ha a mai korban élne. a legjelesebb impresszionista lenne. A szerzetesség kimólyült és sodra gyorsabbá, hatalmasabbá vált a kolduló szerzeteknél, kik újra megragadták a régi fegyvert, az igehirdetést. Bejárták az egész katholikus világot és szavakkal, prédikálásokkal mindenütt uj életet ébresztettek; megteremtették a laikus keresztyénsóget, a gyakorlati katholicismust. Mozgalmukat Harnack méltán novezi a középkori katholicismus bel missziójának. ') Ez igehirdetés ethikai ideálja szintén a szerzetes volt, de többé nein a szemlélődő, hanem a térítő szerzetes. Megrázó erővel hívnak bűnbánatra és ébresztik fel a lélekben az egyéni hitbizonyosság utáni vágyat. A megrázott lelkeket még nem tudják egyéni uton vezetni a Krisztushoz, hanem a sakramentumokhoz, papokhoz, szóval az egyházhoz utasítják; erkölcsi eszményük is a régi, a Caritas és humilitas, mely a szegénységben, az apostoli életben nyer kifejezést; de az az uj igazságuk, hogy az uralkodó egyházban a szolgálat méltóságát viselték; hogy a hatalom egyházával szemben a lemondás és áldozat törvényét érvényesítették gazdag és áldott jó szivük minden őszinteségével és csodás tények rábeszélő erejével; hogy a világmegvetés szomorú gyülekezetében épen legkiválóbb képviselőjük: assisi Ferenc személyében a világmegszentelés örvendező, boldog, sugaras evangéliumát hirdették : ezeket a szerzeteseket határozottan l) 0. Baltzer kiadása ρ 85. ') Lehrbuch der Dogmengesch. IV. Α. 1910. III. ρ. 423.