Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Ravasz László dr.-tól: A középkori igehirdetés

270 Dr. Ravasz László. katholikus egyháznak minden külsősége. A mystikának ez a gyümölcse csak később, assisi Ferenc tanításaiban érik ugyan meg, de az alapot hozzá Clairveauxi Bernát adja. — Klasszikus igehirdetői alkotása Bernátnak az Énekek Énekéhez irt prédikációs kötete, amelyben e nagy szellem szárnyalásának egész erejét érezzük és megértjük, miért nevezték kortársai doctor mellifíuusnak ős miért becsülte Luther őt minden prédikátoroknál feljebb. Ε beszéd alapmotívuma az, hogy a lélek vőlegénye Krisztus, kivel mondhatatlan szerelemben egyesülni vágyik. Ez a szeretet ugyan fölöttébb emlékeztető az uj platonizmus módszeres lelkigyakorlataira és sok érzéki vonással van átszőve, mindazáltal néhol evangéliumi magaslatokat ér el, mikor így nyilatkozik meg: „csak az lehet igaz és boldog, kinek nem tulajdonított bűnt az Isten", vagy másutt: „Ha valaki bűnei terhe alatt éhezi és szomjúhozza a te igazságodat és hisz tebenned, aki a bűnöst megigazítod, megigazul egyedül hit által és békességet talál tebenned". Sőt a predestináció mélységeit is megjárja, midőn igy szól: Generatio coelestis aeterna praedestinatio est, qua electos suos Deus dilexit et gratiflcavit in dilecto Filio suo ante mundi constitutionein sic in sancto apparentes sibi ut viderent virtutem suam et glóriám suam quo eius forent consortes hereditatis eius et apparent conformes imaginis (Sermo XXIll. e. 15.)

1) Mindenütt a közvetlen tapasztalás a fő. s bár ez a tapasztalás tele van beteges érzékiséggel és még betegesebb rajongással, de boldog és szent igazság volt abban a korban, mikor a kegyességből épen ez az egyéni közvetlenség hiányzott. Ez evangéliumi vonás sajátságos methodizmus ruhájában jelenik meg. „Csókoljon meg az ő szájának csókjaival" textusról szólva, beszél az Idvezitő lábának csókolásáról (bűnbánat, megalázkodás), azután a kezének csókolásáról (a bűnbánat gyümölcsei, a kegyesség cselekedetei) végül a szájának megcsókolásáról, amely a Jézussal való belső, mystikus egyesülést jelenti.-) Másutt szól a Krisztus két emlőjéről, melyek közül az egyikből a bűnösök iránti hosszútűrő kegyelem tejét szívjuk, a másikból pedig a magához fogadás is megbocsátás tejét.

3) Emellett mindenütt a vaskos Máriakultusz, amelyben Máriának fiánál való közbenjárásáért esedezik tömjénszagú hangokon. — Beszédjeiben határozattan érezhető az előre megállapított eszmemenet, bár vallotta és követelte magának, hogy ő csak közvetlen isteni ihletésre prédikál. Az írást nem tartotta olyan nagyra, mint Augustinus; sajnálkozott azokon, kik ') Sermo XXII. c. 8. Ausgew. Sermone des heil. Bemard, Hg. Otto Baltzer Freiburg, 1893 p. 75. s) Sermo II. 8) Sermo IX.