Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)
Ravasz László dr.-tól: A középkori igehirdetés
A középkori igehirdetés. 269 Krisztus országát pedig imádkozásban, szemlélődésben, lelki gyakorlatokban vélte feltalálni. A szerzetesség is ugyanarra az alapgondolatra megy vissza, mint a hierarchia, mert mindkettő a világnak a keresztyénség állal való meghódítását tűzte ki: a pápaság a világi hatalmat kezelő egyetemes monarchia souveraine jogintézményében, a szerzetesség pedig az egyén érzéki oldalát megöldökölő valláserkölcsi intézményben; ós mégis, mily óriási távolság választja el mindkét irány gyakorlati kifejlődésének végső pontjait: 111. Incét és assisi Ferencet! A katholicismus e kettős irányzatából magyarázható az a sok látszólagos ellentét, amely a középkor érzelmi és akarati világát teszi bonyolulttá: az a villámszerűén felloboanó erély, amely teljes megalázkodásból támad, vagy abba oszlik el; az a tobzódó érzékiség; mely vérző lábú askétasággal párosul, az a vad kegyetlenség, amely lágy sentimentalizmussal van bekeretezve. 1) A szerzetesség programmja megvalósításában hótmértföldes léptekkel haladott előre. Előszőr érvényesítette azt a kolostorokban, azután a világi papság életében, azután ez a szerzetesileg reformált papság feltétlen úrrá lőn a laikusok és fejedelmek felett, végül a nemzeti egyházak különállóságát törte meg. Mivel pedig a Szentföld és Jeruzsálem e földön egy darab menny gyanánt szerepelt: útra kellett kelniök a keresztes hadaknak. A keresztes hadakból egy uj szemlélettel gazdagodott meg a szerzetesség: a Krisztusképpel, melyet az eddigi szakramentális mágia egészen eltakart az emberek szemei elől. A dogmatikai varázslatok ködéből kezd kiválni a szenvedő megváltónak emberi képe és az adoptianizmus helyébe egy uj lírai elem, a Krisztus-mystika lép. Ennek hatalmas orejű megindítója s ez által az egész korszaknak képviselője ClairveauxiBernát volt, kinek rendkívüli ereje megvalósította a gyakorlati vallásos életben mindazt, amiről Augustinus csak — ábrándozott. Az az uj vallásosság, amelynek ő megtestesítője volt, nem csak korában emelte őt az egyház fölé, ugy, hogy versenyző pápák fölött döntött, hanem egyszermind egy uj iránynak, a vallásos individualizmusnak tette bevezetőjévé, amely közvetlenül a Luther keresztyenségébe torkollott bele. Az ő világtörténelmi jelentősége épen az, hogy nem az intézményekben, előírásokban, cselekedetekben találta meg az üdvöt, hanem a szív közvetlen tapasztalásában, amellyel az a Jézus alázatának és szeretetének átélésében Isten közellétét megérzi ós abban mindenestül elmerül. Arra a lélekre nézve pedig, amely tapasztalta ezt az Istenbe való teljes beolvadást, azonnal közömbössé vált a ') Leginkább szemlélhető ez VII. Gergely alakjában, ki a középkor legtypikusabb megtestesítője.
