Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)
Ravasz László dr.-tól: A középkori igehirdetés
268 Dr. Ravasz László. Leó-, Nagy Gergelynek egyik másik beszédje következett. Ε könyv liturgiái használatát Nagy Károly a frank birodalomban kötelezővé tette. Ez volt az első postilla (post illa verba legenda). Hová jutott az igehirdetés, mint prófétai cselekvés ! A prédikációt mint a kultusz evangéliumi elemét teljesen fölszivta a miseliturgia. A Nagy Károly reformjai az antik theologiának rövid életű renaissance-a volt az, amely sovány kivonatoknál nem vitte többre. De ez is nagy áldás vala. Mutatja az, hogy Nagy Károly után még szomorúbb korszak következett. A politikai élet újra felfordult: a császárok kis emberek és a pápák nagy „impostorok" voltak. A mivelődés halvány lángjai csak azokban a cellákban pislogtak még, amelyeknek sötét mélyein görnyedő barátok másolgatják a letűnt szép kor nagy szellemeinek klasszikusoknak vélt beszédeit azon a nyelven, amelyet már maguk sem igen értenek és igy lefordítani sem tudnak. A néplélek ősi mélységeiből sajátságos, groteszk poézis burjánzik fel, amely iszalagjaival átszövi e korszaknak szinte holt pontra jutott igehirdetését. Pld. az u. n. Physiologus, a XII. századból származó sajátságos állatmese-gyüjtemény, mint igehirdetósi tennék. Ε szerint, az oroszlán három dologban példázza az idvezitőt. Először is az oroszlán, mikor megszimatolta a vadászt, farkával elsepri a homokban lábai nyomát: az Idvezitő is igy tett, mikor emberré lett, eltakarván az ördög elől a maga szolgai alakjával azt, hogy ő Isten fia. Továbbá: mikor az oroszlán alszik, nyitva vannak a szemei; Jézust jelenti ez is, mert róla mondja az Énekek-éneke Én elaludtam, de a lelkemben vigyázok vala (δ, 2). Végül: Mikor a nőstény oroszlán szül, holt fiat hoz a világra, de harmadnap jő a him oroszlán és reá lehel a holt kölyökre, mire az megéled. Épigy halálra szült Mária, de harmadnapra jött az Atya Isten, reá lehelt holt magzatára és az megéledt. 1) b) A szerzetesrendek igehirdetése. A pápaság mellett a másik hatalmas óletnyjlatkozat, a mellyel a katholicismus önmagát megtartani igyekezett: a szerzetesség. A szerzetesség tulajdonképen nem egyéb, mint az igazi katholicismus, mely levonta lényegének gyakorlati következményeit. A világtól való elvonulás, az egész földi életnek a túlvilág szempontjából való rendszeres megvetése : ime, ez volt a szükségszerű következménye annak a dualizmusnak, mely a világot az ördög birodalmának tartotta, *) Lásd K. Hering: Die Lehre von der Predigt Berlin. 1905. p. 60.
