Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Ravasz László dr.-tól: A középkori igehirdetés

A középkori igehirdetés. 267 amelyek csak most kezdenek nemzeti nyelvvé válni, az állami konszolidolódás folyamán ; tehát még egészen a fejlődés kezdetén állanak. Elébb a népköltészetnek kellett a nyelvet meggazdagitani, a fogalmakat megállapítani, hogy az egyházi szónok megértethesse magát. Ε korban — Nagy Károly előtt — gyülekezeti igehirdetésről alig lehet szó. Az egyház igehirdetői tevékenysége a téritői beszédekben merül ki, amelyeket a lángbu/.galmu szerzetesek missziói utjokon sokszor több országon át, félvad tömegeknek tartanak (Bonífacius, Columba). Az ilyen szerzetes lakóhelyek, a kolostorok, lassankint szószékekké válnak, melyeket körülözönl a vidék népe ós ezáltal alkalmat ad arra, hogy az igehirdetők a népnek prédikáljanak. De magában a hivatalos egyház hivatalos kultuszában egészen elhallgatott az igehirdetés és az analfabéta papok örömmel fogadták egyik másik püspöknek határozott rendeletét, amely a prédikálást egyenest eltiltotta. Ε korban a vegetáló katholicizmusnak egy gondviselésszerű férfiú lesz a szervezője : Nagy Károly. Legelsőbben is saját jogara alatt politikailag szervezi az akkori nyugat nagyobb felét és ezáltal feleleveníti a Nagy Constantinus birodalmát: a keresztyén császárságot, mely a trón és az oltár iker oszlopán épül fel ós megveti alapját annak, hogy a dogmatikailag már végkép kifejlődött papság-eszme a gyakorlatban érvényesüljön a pápaságban, amely intézmény egészen az újkorig a világhistoriai történés tengelye lőn. Azután szervezte a papságot mint legfőbb kulturtenyezőt: beállította a parokhiákat., nevelt számukra iskoláival méltó betöltőket és a papok egész pásztori és kultikus működésót megrendszabályozta. Gyakorlati érvényt szerzett annak a tételnek, hogy a pap egyszersmind igehirdető is, nemcsak azzal, hogy ő maga, mint „devotus sanctae ecclesíae defensor humilisque adiutor" rendeletben figyelmezteti a pásztorokat igehirdetői tisztökre, hanem azzal is, hogy zsinatok kemény határozatokat hoznak ebben a tárgyi.an, amelyeknek sanctiojáról majd gondoskodott maga a császár, vagy az ő nevében a hűbérúr. így az arlesi zsinat (813) kimondotta, hogy a presbiterek necsak a városokban, hanem a falvakban is prédikáljanak ; vagy a rheimsi zsinat: „episcopi sermones et homilias patrum sanctorum prout omnes íntelligere possint, secundum proprietatem línguae praedicare studeant" (Can 15). Azonban Nagy Károly nemcsak követelt a papjaitól, hanem segített is rajtuk. Tudósaival: Alcuinussal ós Rabanus Maurussal revideáítatta a biblia latin fordítását ós magyarázatokat íratott hozzá; ezenkivül Paulus Diakonus-sal egy homiliáriumot állíttatott össze, mely az evangéliumi miselelectiókat (perikopa) tartalmazta; mindenik lecke után valamelyik egyházi atyának: Chrysostomus-, Augustinus-, Nagy