Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Kiss Samutól: A buddhizmus és a keresztyénség

A buddhizmus és a keresztyénség. 257 belépés, bizonyos formaságok között történik. Ε formaságok, valamint a szerzetesi élet keretei, legnagyobb részben későbbi eredetűek s nem magától Buddhától származnak. Éppen azért sok tekintetben nagyon is elütnek Gótamo eredeti alapelveitől. A felvétel módja a következő: ha az ifjú betöltötte 15. életévét s szülői vagy gyámi engedélye van a szerzetbe lépésre, a felvétel napján magára veszi legjobb ruháját, rokonai és barátai kíséretében végig lovagol a falun s így bucsut vesz a világtól. Majd visszatér a szülői házhoz, ahol már egy emelvényen ülve a kolostorfőnök várja néhány bhikschu kíséretében. Az ifjú oda lép eléjük s ők elmondanak egy részletet a Vinayából, vagyis a szerzet szabályaiból. Ekkor az ifjú leveti ruháit, a bhikschuk megborotválják a fejét s ráadják a szerzetesi sárga ruhát, melynek legalább három darabból kell összefoltozva lennie, hogy értéktelen legyen. — Azután a novíciusnak, buddhista kifejezéssel: samanérónak, mielőtt a testvérgyülekezet egyenlő jogú tagjává lenne, mint a katholikus egyház szerzetesi szabályai is megkívánják, bizonyos próbaidőt kell még kitöltenie. Ha ezt a próbaidőt sikeresen megállotta s a szerzetesi fogadalmakba, szabályokba és törvényekbe helyesen begyakoroltatott és azokra kellőkép kitaníttatott, csak akkor következik el annak az ideje, hogy a sángho ünnepélyes gyűlésében a legöregebbek vagy legelőkelőbbek őt bhikschunak felvegyék. Ez abból áll, hogy a jelöltet a gyűlés színe elé vezetve jelentik a gyülekezetnek, hogy az a felvételre elő van készítve. Erre a jelölt mélyen meghajol a gyülekezet előtt, majd leguggol a földre s kezeit összekulcsolva háromszor ismétli e kóróst: „Kérem a sánghót, vegyen be engem tagjai közé. Könyörüljetek meg rajtam s ragadjatok ki a világbólAzután ha a hozzá intézett kérdésekre, melyek a novicius egyéni viszonyaira vonatkoznak, kielégítő feleletet ad, felveszik a jelöltet; letétetik vele a tan ismertetésénél már felsorolt tiz fogadalmat s a lelkére kötik a szerzet speciális szabályait, nevezetesen hogy ezentúl már csak négy forrásból szabad merítenie testi szükségleteit s ugyancsak négy tiltott dologtól kell tartózkodnia. A négy forrás: ételmaradékokból álló alamizsna; szemétdombon talált ruha; a fák árnyékában való lakás; tehénvizeletből álló orvosság. A négy tiltott dolog pedig: a paráznaság; elvenni valamit, még csak egy fűszálat is, ha nem adják önként; megölni valami élő lényt, hacsak egy férget vagy növényt is; hazug módra szentnek adni ki magát. . . Ez a belépési fogadalom azonban, melyet a bhikschu letesz, nem örök, mint a katholikus egyház szigorúbb szerzeteinél. A káté 119. pontja szerint ugyanis: „Aki a világ örömei után visszavágyik, megvalIhatja gyöngeségiét a maga felebb valójának. A barátok erőszakkal nem tartják őt vissza; a helyes módon való kiTheol. Szaklap IX. évf. 18