Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Kiss Samutól: A buddhizmus és a keresztyénség

258 Kiss Samu. lépés szabadságában áll, anélkül, hogy ez által szégyen vagy gyalázat szállna reá. Azonban az a bhikschu. vagy sámán, aki meggyalázza azt a ruhát, amelyet hord és azt a szent társaságot, amelyhez tartozik, amennyiben fogadalmai ellen vét, még pedig súlyosan, — az a legkeményebb büntetés alá esik, melyet a szabályzat ismer: kicsapatik a bhikschuk testvéri társaságából". Amily merev formaságok közt történik a sánghóba való felvétel, époly kimért formaságok és sablonos keretek között folyik le a bhikschuk kolostori élete. Hajnalban harangszóra kelnek; megmosakodnak s néhány imát mondanak el. (Inter parentézim megjegyzendő, hogy midőn a buddhista szerzetesek imáiról beszélünk, ez a legtágabb értelemben veendő. A buddhizmus ugyanis nem ismervén felsőbb lényt, akit dicsőíteni, vagy akitől valamit kérni kellene, az imák náluk gépies ismétlései Gótamo tanainak oly célból, hogy az emlékezetbe bevésődjenek.) Ezután a főnök vezetése alatt megjelennek Buddha szobra előtt s kor szerint felállva, karban mondják el az imát, illetve a szabályok egyes részeit szavalják felváltva. Ennek végeztével kiki dolgára megy. A noviciusok kisöprik a kolostort; vizet hordanak s megszűrik azt, nehogy valami élő lény maradjon benne. Az idősebb barátok a szent fákat gondozzák, az öregek elmélkednek. Reggeli előtt imát mondanak, melyben ki van fejezve, hogy az étel a test fentartására való, nem pedig Ínyencségre; a ruha a test takarására, nem pedig hiúságra; az egészség pedig csak azért kívánatos, hogy erőt adjon a vallási gyakorlatokra. Reggeli után tanulnak s tanítják a kolostor iskolájában a gyermekeket és a noviciusokat; azután elmennek alamizsnát gyűjteni. Mereven maguk elé szegezett szemekkel haladnak végig az utcákon, kezükben tartva az alamizsna gyűjtő fatálat. Mikor az alamizsna gyűjtő edények megteltek már ételmaradékokkal, haza térnek s az élelem egy részét felajánlják Buddha szobra előtt, a másik részét meg elfogyasztják s végül tisztára mossák fatálaikat Ez az étkezés dél tájban van s ezután másnapig nem esznek. Erre szabad idő és társalgás következik; majd munkára mennek, tanítanak, tanulnak, olvassák a szent könyveket, kéziratokat másolnak. Este felé a újoncok egy-egy öregebb bhikschu kíséretében sétára indulnak, mig nem napnyugta előtt a harangszó haza szólítja őket. Otthon a noviciusok felmondják leckéiket. Majd valamennyien összejönnek Buddha szobra előtt s elemi erővel énekelnek részleteket szent könyveikből. Kilenc óra tájban megint összejönnek, mely után mélyen meghajolnak Buddha szobra előtt, háromszor üdvözlik a főnököt s pihenni térnek. — Havonként négyszer böjtölnek; a hót végén megvallják a gyülekezet előtt a rend szabályai ellen elkövetett hibáikat, melyekért a főnök penitenciát szab rájuk. . . Látni való, hogy a budd-