Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Kiss Samutól: A buddhizmus és a keresztyénség

254 Kiss Samu. irja: „A szülők — úgymod — neveljek gyermekeiket a jóra; a rossztól óvják ; őket valami rendes foglalkozásra taníttassák ; tanáccsal és tettel mellettök álljanak s az δ örökségüket vissza ne tartsák. A gyermekek legyenek engedelmesek szüleik iránt; gyermeki kötelességeiket hűségesen betöltsék; szüleik vagyonát el ne pazarolják ; segélyezzék őket, ha azok megöregedtek és rokkantakká váltak ; tegyék magukat minden tekintetben méltókká arra, hogy az ő örököseik legyenek s emléküket mindenha tiszteletben tartsák. — A tanítvány becsülje tanítóját; kövesse őt s tiszteletet tanúsítson iránta szóban és tettben egyaránt, oktatásaira figyelemmel hallgasson. — A tanító vezérelje tanítványát a jóra ós igazra; legjobb tudása szerint oktassa őt a tudományokra s őrködjék felette. — A férj szeretettel és becsülóssel bánjék feleségével ; legyen hozzá hű ; őt minden másokkal szemben legkülönbnek tartsa s gondoskodjék róla, hogy legyen annak állásához mért ruházata és ékszere. — Az asszony házát jó rendben tartsa; barátjait és rokonait vendégszeretőleg fogadja; férje iránt való hűségét megőrizze; javait szétszóródni ne engedje s mint házi nő szorgalommal és buzgósággal lásson utána kötelességeinek. — A barát úgy bánjék barátjával és embertársával, amint kivánja, hogy az is bánjék ő vele; legyen iránta barátságos és előzékeny; érdekeit vegye figyelembe, javait ossza meg vele; tartóztassa őt vissza, ha esztelen lépéseket akar tenni; adjon neki menedéket, ha szükségben, vagy veszedelemben forog s a szerencsétlenségben hűségesen mellette álljon. — Az úr gondoskodjék" szolgái és cselédei jóllétéről; ne bízzon rájuk semmi olyan munkát, amely az 6 erejüket felülmúlja; illő eleségüket és díjukat adja meg nekik; tartsa őket, ha megbetegesznek; ha valami rendkívüli nyereséghez jut, abból azokat részeltesse s gondoskodjék a számukra elegendő ünnepnapokról. — A szolgák és cselédek mindenkor örömmel s odaadással végezzék dolgukat; elégedjenek meg azzal, amit azért kapnak és gazdájuk felől semmi rosszat ne beszéljenek." íme, milyen szépek és keresztyén jellegűek ezek az elvek. Mintha csak az efezusi levél 5 6. részét olvasnók más szavakkal, vagy mintha Luther kis kátéjának a házi tábláját hallanók szabad előadásban!! De aztán mily nagy külömbséggé válik ez a hasonlóság mindjárt, ha meggondoljuk, hogy e parancsolatok és szabályok betartása, s általában a jócselekedetek a legfőbb célhoz, a Nirvánához nem vezetnek el. Jutalmuk legfelebb az lesz, hogy az ember kedvezőbb körülmények között születik újból. Mert a káté 118. pontja szerint ,,minden cselekedet, legyen az jó vagy rossz, a végesség szférájában marad s ezen kívül nem jut. A Nirvánához egyedül a cselekvésről való lemondás és az élethez való akaratnak az ismeret által való teljes legyőzése és tökéletes megsemmisítése vezet". Mig tehát