Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Kiss Samutól: A buddhizmus és a keresztyénség

A buddhizmus és a keresztyénség. 253 külső cselekedet sem méltó az érdemre; érdeme főképen a belső indító októl, az akarat tisztaságától függ. A 108. pont példával is magyarázza ezt: „Van ember, aki sok pénzt ad ki a buddhista barátok segélyezésére, a szegénység enyhítésére, vagy közhasznú alapítványokra s ez által valódi üdvére nézve mégis nagyon keveset, vagy éppen semmit sem nyer; mivel mindezt csak azért teszi, hogy az által emberek előtt tekintélyre és tiszteletre tegyen szert. Az ilyen a maga jutalmát a neki jutott tiszteletben már ebben az életben elvette és semmi érdemet nem szerzett". Mintha csak Krisztus szavainak átirata volna ez, midőn az alamizsnálkodásról szól: „Mikor alamizsnát osztogatsz, ne kürtöltess magad előtt, ahogy a képmutatók tesznek a zsinagógákban és az utcákon, hogy az emberektől dicséretet nyerjenek. Bizony mondom néktek, elvették jutalmukat." Tehát miképen a keresztyén, azonképen a buddhista erkölcstanban is a cselekedet fokmérője: az önzésnek a leküzdése. „Jó cselekedet csak az, mely azzal a tiszta szándékkal történik, hogy más élővalóságok jólétét előmozdítsa s szenvedéseiket megenyhítse". íme az általános buddhista erkölcstan, amelynek objektiv tartalma a nemes, jó cselekedet, mint látható valami ; szubjektív lényege pedig, miként a keresztyén vallásnál is, az erkölcsi indok. De ez általános elveken kivül, mint a keresztyénség, úgy a dhammo is állit fel egyes, a gyakorlati életre vonatkozó speciális erkölcsi tantételeket, u. n. parancsolatokat, fogadalmakat. Amint a keresztyén vallás, úgy a dhammo is eredetileg tiz ilyen parancsolatot ismer. S miként a keresztyén vallás, a dhainmo is két részre osztja ezeket. De mig a keresztyén vallás tárgyi alapon: t. i. Isten és az emberek iránti szeretetről szóló parancsolatokra; addig a dhammo alanyi értelemben: t. i. olyanokra, amelyeknek egyik része a világi hívek, a másik része pedig a szerzetesek vagy bhikschuk számára kötelező. A világiak vagy upásakok öt parancsa: 1. ne ölj meg semmi élő lényt; 2. ne lopj; 3. ne paráználkodjál; 4. ne hazudjál és ne rágalmazzál; 5. részegítő italt ne igyál. A szerzetesekre ezeken kivül még a következők tartoznak: 6. csakis meghatározott órában egyél; 7. ne végy részt táncban, énekben, zeneben s világias látványosságokban; 8. ne viselj virágot, ékszert és ne használj illatszert; 9. ne hálj ágyban, hanem csupán kemény, alacsony fekvő helyen aludjál; 10. élj folyvást önkéntes szegénységben. Később még kettőt csatoltak ezen alapvető parancsolatokhoz, u. m: 11. ne gondold azt, hogy a te vallásod a legjobb; 12. sohase támadd más ember vallását. . . Az egyes parancsolatokról és erkölcsi szabályokról szólván külön is ki kell emelnünk még azokat, amelyekkel a dhammo a közel állóknak, az összetartozóknak egymáshoz való viszonyát elő-