Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Kiss Samutól: A buddhizmus és a keresztyénség

252 Kiss Samu. végcélja, külsőleg a keresztyén vallás paradicsomának felel meg; de hogy lényegileg, tartalmilag micsoda: a teljes megsemmisülés-e, vagy pedig beleolvadás valami pantheisztikus módon felfogott istenségbe, arról a buddhizmus nem nyilatkozik világosan, főleg pedig nem egyértelmüleg. Káténk meghatározhatatlannak mondja, amelyről sem azt nem lehet mondani, hogy van, sein azt, hogy nincs. Maga a Mester az Udanamban így vélekedik róla: „Szeretteim! Van egy hely, ahol nincs sem föld, sem víz; sem levegő, sem fény; sem térbeli, sem időbeli végetlenség; nincs semmiféle lét, még a nem-lét nincs; és nincs sem ez a világ, sem a másvilág. Nincs ott sem levés, sem elmúlás ; sem halál, sem születés; sem ok, sem okozat; sem változás, sem állandóság". Szóval Dubois Reymond nyelvén : „Ignoramus et ignorabimus". Vagy amint a józan észjárású magyar ember mondaná rája: fából vaskarika. Az újból való születés és a Nirvána, illetve a Parinirvána tehát a két alapvető dogmája a buddhizmusnak. De ha szabad e kifejezést használnunk: csak elméleti, holt dogma ez mindakettő ; amennyiben szubjektive semminemű hitet nem kiván a buddhistától. Míg az evangéliomok a hitnek fontosságát kiemelik s az üdvösség elnyerését attól teszik függővé ; addig a dhammo azt tanítja, hogy „a puszta hit által semmit sem ér el az ember ; egyedül csak a kivívott és kiküzdött meggyőződés tesz bennünket szabadokká. Ne hívők legyünk, hanem ismerettel birók. tudók és igazságosan cselekvők". Buddha a hit mellőzésével erre a tudásra és cselekvésre, vagyis az erkölcsiségre fekteti a fősúlyt. Miért is rendszere inkább az autonom erkölcstannak sajátlagos jelentőségével bir. S mig dogmatikailag a keresztyén vallással ellentétes elvi álláspontot foglal el, addig etikailag már igen sok rokon vonás és hasonlóság van közöttük. Gótamo erkölcstana a brahmán erkölcsiségből sarjad ki ; a viszony olyanféle közöttük, mint a keresztyén és a zsidó erkölcsiség között. Amennyiben inegnemesítése, eszményítése annak. Buddha olyan reformátora tehát a brahmanizmus erkölcstanának, mint Jézus a judaizmusónak. Mindkettő kikel az erkölcsiség külső nyilvánulásai, üres formaságai ellen. Jézus egészségesebb alapra fekteti a zsidó istentiszteletet s a törvény betű szerinti megtartásának elégtelenségét hangoztatja; Gótamo sem számítja az érdemszerző cselekedetek· közé a vallásos szertartásokat, ceremóniákat, melyek a brahmanizmusban oly nagy szerepet játszottak s hovatovább mind elviselhetetlenebb súllyal nehezedtek India népeire. Jézus a böjt és vezeklés hiábavalóságát hirdeti; Buddha is elitéi mindennemű aszkózist és babonát. S mint Jézus, úgy Buddha is az indító ok szerint értékeli a cselekedeteket. A káté azt mondja, hogy magában véve egyetlenegy