Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Kiss Samutól: A buddhizmus és a keresztyénség

248 Kiss Samu. üdvözölte s szolgájával egy pár értékes és vert aranyból való köntöst hozatván elő, így szóllott hozzá: „Uram részeltess engem abban a kegyben, hogy fogadd el tőlem ezeket a köntösöket." Gótamo elfogadta az egyiket a maga, a másikat Anandó számára. Amint Buddha megosztá a köntösöket tanítványával, úgy osztozkodtak meg Jézus tanítványai is az δ köntösén. Mikor pedig Anandó az egyik aranyköntöst Mesterére terítette, úgy látszott, hogy a köntös a inaga fényót teljesen elvesztette Buddha ábrázatának tündöklő fényessége mellett. Igy változók el Jézusnak az ábrázata is a hegyen való imádkozás közben. Azután ismót tanítványaihoz fordult: „Ha én elválok tőletek, közöttetek némelyek talán így fognak gondolkozni : a Mester ajka elnémult; nincs többé vezérünk ! Azonban nektek testvéreim nem szabad így gondolkoznotok. Az a tudomány, amelyet nektek kijelentettem és a szeplőtelen életnek ama törvényei, melyeket számotokra megállapítottam, ezek legyenek a ti vezéretek és Mesteretek akkor is, ha én nem leszek többé közöttetek." Távozása előtt így gondoskodik Jézus is tanítványairól, δ is jelöl ki nekik maga helyett vezért, de nem a törvény holt betűjében, mint Buddha, hanem a vigasztaló Szentlélekben, akit ha elmegy, elküld hozzájuk, s aki majd elvezérli őket minden igazságra. Buddha tanítványaihoz intézett utolsó szavai ezek voltak: „Testvéreim, ne felejtsétek el soha intésemet: minden mulandó, ami lett és szünet nélkül szabadulás után törekszik'

1. Búcsúbeszédében Krisztus is a világ múlandóságáról beszól: „ég ós föld elmúlnak". Azonban mig Buddha az elmúlás örök törvényében foglalja össze tanainak egész velejét, addig Jézus hozzá teszi még,a miaz ő tanításának tulajdonkópeni lényegét képezi: „de az Úrnak beszéde megmarad örökkó". Kevéssel utóbb elvesztette Gótamo eszméletét s meghalt. Hulláját hívei elhamvasztották. Mielőtt Buddha és Krisztus itten vázolt életéről tanaiknak a belső tartalmára áttérnénk, azok külsőségeinek, illetve előadásmódjának egy pár hasonlóságáról is helyén való lesz megemlékeznünk. Buddha, épúgy mint Jézus, leginkább rövid aforisztikus mondatokban, példázatokban és hasonlatokban tanított. Tanait δ is élőszóval adta elő, a közvetlen meggyőződésnek azzal a szuggesztív erejével, melyet Jézusnál is kiemel az evangélista: „ügy tanítja vala őket, mint akinek hatalma van, ós nem úgy mint az írástudók". Buddha épúgy mint Krisztus, könyvet soha nem írt. Tanait halála után több száz esztendő múlva az emlékezetből írták le pálmalevelekre és szerkesztették meg a szent iratokat olyan formában, amilyenek azok most. Miként Jézus életét és tanait a négy evangóliom foglalja magában, azonképen Buddháét a Tripitakának nevezett hármas könyvgyűjtemény. A továbbiakban ezeknek a tartalmával, nevezetesen a két vallás tanrendszerével fogunk foglalkozni.