Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Kiss Samutól: A buddhizmus és a keresztyénség

A buddhizmus és a keresztyénség. 247 beszélik el. Mikor a világ megvilágosítója 80-ik életévében volt, erejét hanyatlani érezvén így szólt Anandóhoz: „Anandó, magas korra jutottam; megöregedtem; napjaimnak mértéke betelt s létem vége felé közeledik. Mától számítva három hónap múlva be fogok menni az örök békességbe". Eképen jósolta meg Jézus is előre a halálát. Gótarno szavaira Anandó igen elszomorodott s kérte a Mestert, hogy maradjon még továbbra is a földön. Igy szomorodtak el Krisztus tanítványai is, midőn távozásáról és haláláról beszélt nekik ; s így kérte Péter is Urát, midőn kínszenvedéseiről szólott előtte; „Kedvezz Uram magadnak, ne legyen ez te néked." De ő megdorgálta Pétert: „Távozz tőlem sátán." Buddha is szemrehányást tesz tanítványának: „Hát nem sokszor oktattalak e téged Anandó, hogy minden, ami született, lett és előállott, magában hordozza az elmúlás szükségességét; mikép volna tehát lehetséges, hogy egy emberi lény, mégha maga Buddha is az, ne múljék el?" Majd mikép Jézus is elválása előtt, lelkére köti tanítványainak végrendeletként még egyszer, hogy legyenek állhatatosak és hívek az általa megismert és kijelentett igazsághoz: „Azért ti testvérek, akiknek én kijelentettem az általam megismert igazságot, sajátítsátok el azt teljesen; éljetek annak a szellemében naponként és óránként; merüljetek be abba s terjesszétek azt helyettem, hogy a tiszta tudomány sokáig fennálljon és megmaradjon. Legyetek meggondoltak és tiszták. Aki a szentség ösvényén hűen megáll, az az élet tengerén biztosan "úszik át s eljut ahhoz a felséges célhoz, ahol minden szenvedés véget ér". Tovább menve egy Tshundo nevű aranyműveshez ért, aki meghívta őt házába s megvendégelte rizzsel, édes kenyérrel s valami ehető gombából való étekkel, ami megártott neki. A gombák közé ugyanis, hogy hogy nem, mérges gomba is keveredett. Gótarno ezt észrevette ugyan s így elkerülhette volna a reá leskelődő katasztrófát, de nem tette. Valamint Krisztus is megmenekülhetett volna a getsemánéi kertben való elfogatástól és az ezt követő szenvedésektől: „Avagy nem kérhetném-e az én atyámat, hogy adjon ide mellém többet tizenkét sereg angyalnál?" Azonban nem tette ő sem, mert hiszen akkor mi módon teljesedtek volna be a prófétáknak irások, amelyeknek betöltéséért ő tulajdonképen eljött. De hogy Buddha miért evett tudatosan a mérges gombából s ez által miért siettette halálát, arról a buddhista szent könyvek nem szólnak. A mérgezés tüneteit, a heves fájdalmakat, miképen Jézus a keresztfa gyötrelmeit, Buddha minden panasz nélkül, erős lélekkel hordozta. Azonban végre is annyira elgyengült, hogy kénytelen volt a gyaloglást félben hagyni s az út mellett egy fa alá leülni. Ekkor történt, hogy egy ifjú kereskedő kocsi-karavánjával éppen arra ment. Mikor Buddhát a fa alatt ülni meglátta, mély tisztelettel