Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Kiss Samutól: A buddhizmus és a keresztyénség

A buddhizmus és a keresztyénség. 243 sem tulajdon-, hanem lényegileg melléknév volt s a jelentése: felkent. Buddhát születése alkalmával Siddátthonak hívták, amint Megváltónkat is a körülmetélés alkalmával eredetileg Jézusnak nevezték. Siddáttho ós Jézus tehát a voltakópeni tulajdonnév; a Buddha és a Krisztus elnevezés pedig a két nagy vallásalapítónak a hivatását fejezi ki, s mint ilyenből származott az általuk alapított vallásoknak a neve: buddhizmus. Christianismus. Siddátho Buddha a Ganges vidékén, Kapillavatu tartományban a Krisztus előtti VI. század második felében született. A legújabb tudományos kutatások szerint 560-ban. Személye köré ábrándos legendák csoportosulnak, amelyekből a történelmi valóságot egészen tisztán kihámozni lehetetlen. Buddha is, ép úgy mint Jézus, királyi nemzetségből, a Sakyák családjából származott. A monda a prae exisztencia lényegével ruházza fel őt is, mint János evangólioma a keresztyén vallás alapítóját. A csodás módon való fogantatás eszméje sem hiányzik. A legenda szerint ugyanis az istenek ós szentek egében praeexisztáló Buddha az istenek kérésére elhatározza égi lakát odahagyni ós egy szeplőtelen szűz méhéből való születés által a földre szállani, hogy az igazság hirdetése által az emberiséget megvilágosítsa s a tökéletességre és megszabadulásra vezesse. Miért is ötszinű fénysugár alakjában egy arra méltónak talált királynőnek, Majának méhébe száll. Tehát ő is férfiúi hozzájárulás nélkül fogantatik ; akárcsak Jézus. Buddha születését is csodás jelek előzik meg és követik: a föld inog, a nap, hold és csillagok futásukban megállanak, földfeletti világosság tündököl, az illatos égből harmat hulí alá, a vakok látnak, a sánták járnak és a betegek meggyógyulnak. A Buddha születésére vonatkozó legendának további elbeszélése szerint pedig egy Kaladéwalo nevű remete a Himaláya vadonából elősietett s a gyermek előtt a földre borulván így szólt: „Valóban ez a gyermek egykor a legnagyobb és legtökéletesebb Buddha lesz s meg fogja mutatni az útat az embereknek a megszabadulásra." Mintha csak némi változtatással a kegyes Simeonnak Krisztusról való bizonyságtételét olvasnók: „Mostan bocsátod el Uram, a te szolgádat békességben, mert látták az én szemeim a te üdvezitésedet, amelyet készítettél minden népeknek szeme láttára; világosságul a pogányok megvilágosítására ós a te népednek Izráelnek dicsőségére." Buddha születésénél is szerepel egy olyan tüneményes csillag, amelyből a mágusok a gyermek jövendő hivatását olvassák ki, mikepen Jézusét a napkeleti bölcsek. Buddha gyermekkoráról beszéli még a legenda, hogy egyszer midőn a templomba vitetett, a brahman istenek mélyen meghajoltak előtte. A mondának e részlete tán akaratlanul is azt a templomi jelenetet juttatja eszünkbe, midőn a 17*